Az extraverzió-introverzió nem két külön fiók, amibe az embereket be lehet dobálni, mint a zoknikat. 
Ez egy folytonos skála (kontinuum), ahol a két szélén vannak a szélsőségek, a nagy többségünk pedig valahol középen táncol. 
(Lásd még: Gauss-görbe, normális eloszlás, haranggörbe, statisztikai sokaság és hasonlók.)
A legtöbben azt hiszik, az introvertált egy félénk, szociálisan béna ember, aki utálja az embereket 
, az extravertált meg az a hangos figura, aki a társaság középpontja, és az asztalon táncol a házibulin. 
Nagy tévedés! 
A különbség nem (csak) a szociális készségekben van, hanem az idegrendszer huzalozásában és az energia-háztartásban. 
Az extravertált idegrendszere alapjáraton alacsonyabb ingerszinten pörög. Nekik ingerekre (emberekre, pörgésre, újdonságra, dopaminra) van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat. A társaság tölti az akkumulátorukat, a magány meríti. Az extrovertált a cselekvő-felfedező. 
Működésének alapvető funkciója a külvilágra való rácsatlakozás és a cselekvés általi feldolgozás.
Információfeldolgozás (Beszélve gondolkodik): A problémákat hangosan, másokkal megosztva, interakció közben tisztázza. 
Neki az a funkcionális, ha visszajelzést kap. Ha kimondom, megértem. (Lehet, hogy én ezért beszélgetek a fövő nokedlivel és a zsírjára piruló tarjával is? 
Döntéshozatal: Gyors, akcióorientált. Inkább kipróbálja a gyakorlatban, hibázik és korrigál, mint hogy órákig elemezze a lehetőségeket a fejében.
Fókuszváltás: Széles sávszélességgel működik. Egyszerre több ingert, embert és feladatot tud pásztázni, és jól funkcionál a változékony, ingergazdag környezetben.
Társas funkció: A kapcsolatok kezdeményezője, hálózatépítő, aki összeköti az embereket és mozgásban tartja a csoportdinamikát. Ő az, aki simán odafordul egy ismeretlenhez, hogy helló, szép napunk van. 
Az introvertált idegrendszere másmilyen. 
Az ő agyuk kapui sokkal nyitottabbak az ingerfeldolgozásra (tudományos nagyképűséggel: érzékenyebb az elülső cinguláris kéreg és a dopaminpálya ). Nekik a túl sok ingertől (zaj, sok ember, folyamatos pörgés) hamar túltelítődik a rendszerük. A magány tölti az akkumulátorukat, a társaság meríti. Ö a belső elemző-stratéga. 
Az introvertált működés alapvető funkciója a mély elemzés, a mintázatok felismerése és a belső szintézis.
Információfeldolgozás (Csendben gondolkodik): Az információt először magában rágja át, rendszerezi, és csak akkor nyitja ki a száját, ha a gondolat már megszületett, készre formálódott. Ha megértem, kimondom.
Döntéshozatal: Alapos, kockázatkerülő. Szeret minden adatot megvizsgálni, átlátni a lehetséges következményeket, mielőtt fejest ugrana a dolgokba.
Fókuszváltás: Szűk, de nagyon mély sávszélességgel működik. Egyetlen témában képes elképesztő koncentrációval elmerülni, de a gyakori megszakítások teljesen leblokkolják a funkcióit.
Társas funkció: A megtartó, mély megfigyelő. Nem a sok kapcsolatért, hanem a pár mély, szilárd szövetségért felel. Kiváló hallgatóság és elemző partner. 
Az extrovertált a világot megváltoztatni és alakítani akarja a cselekvés által. 
Az introvertált a világot megérteni és átlátni akarja a megfigyelés által. 
Egyik sem jobb a másiknál – az evolúciónak pontosan ugyanannyira szüksége volt arra, aki felderíti a barlangon kívüli terepet (extravertált), mint arra, aki kidolgozza a stratégiát, hogy ne egyen meg minket a medve (introvertált). 
És akkor jön az új (nem is annyira új, csak mostanában ismertebbé váló) kategória: az ambivertált. 
Carl Jung már a múlt század 20-as éveiben jelezte, hogy az extra- és introvertált kategóriák között is van élet. Sőt, ott van csak igazán, hiszen a népesség többsége (kb. 50-60%-a) valójában ambivertált! Ez a latin ambi- (jelentése: mindkettő, kettős) szóból ered és azt hivatott mutatni, hogy a legtöbb ember a skála középső harmadában helyezkedik el.
Milyen is az ambivertált ember?
1. Helyzetfüggő akkumulátor: Imádja a jó társaságot, elvan a buliban, tud dumálni, ha kell… de egy idő után telítődik, és szüksége van egy-két nap csendre, hogy visszatöltsön. 
2. Rugalmas szociális alakváltó: Ha egy csendes, szorongó emberrel van egy szobában, képes átvenni az extravertált szerepét és vinni a beszélgetést. Ha viszont egy hangos, túlnyomó extravertálttal van együtt, gond nélkül visszahúzódik és hallgat. 
3. Kettős igény: Ha túl sokáig van egyedül, unatkozni és feszengeni kezd (mint az extravertált). Ha túl sokáig van tömegben, kiég és elfárad (mint az introvertált).
Az extravertált túl sokat beszél, és nem figyel a másikra. Az introvertált túl óvatos, és nem mer kezdeményezni. Az ambivertált viszont pontosan érzi az egyensúlyt: tud figyelmesen hallgatni, de tud határozottan cselekedni is, ha elérkezett a pillanat. 
A skála arra való, hogy megértsd a saját akkumulátorod működését. Ha tudod, honnan szerzed az energiát és mi szívja le, akkor nem fogsz bűntudatot érezni, ha egy pörgős hétvége után kikapcsolod a telefont – és nem fogsz szorongani akkor sem, ha hirtelen megjön a kedved a társasághoz. Tanuld meg olvasni a saját idegrendszered jelzéseit, és használd azt a pontot a skálán, ahol épp vagy – mert a belső egyensúly ott kezdődik, amikor nem harcolsz a saját huzalozásod ellen!
