Futottál már össze a zöld szemű szörnnyel? Hogy állsz a féltékenységgel? 
Na gyere, ülj le mellém, és csevegjünk el arról, hogy mi a bánatos petymegért őrülünk bele, ha kedvesünk másra veti delejes pillantását. 
Kezdjünk Ádámnál és Évánál. 
Mit érezhetett Ádám, midőn asszonykája csacsogni kezdett a kígyóval, aki csábítgatta, almát adott neki? 
Evolúciós szempontból a féltékenység nem a szeretet jele, hanem egy erőforrás-védelmi stratégia. Ha az ősember lépett félre a szomszéd horda őrjítően dögös szinglijével, akkor az otthoni asszonyka bukta a kaját, a lakhatást és a védelmet – elvesztette erőforrásait. 
Ha azonban az ősnej kacsintott ki a barlangból, akkor azzal a kínos következménnyel járhatott, hogy őspasink – tudtán kívül – valaki másnak a génjeit nevelgette fel. Úgyhogy agyad hátuljában az ősember még mindig ott üvölt, amikor meglátod, hogy a párod lájkolja az exét. 
A félelemközpontod vazonnal vészhelyzeti riasztást fúj, mert azt hiszi, hogy elhagynak, s ha elhagynak, éhen halsz a szavannán. 
A féltékenység azonban ritkán szól a másikról. Ez RÓLAD szól. 
Továbbra sem a szeretet hőmérője a féltékenység, hanem önértékelési deficit szirénája. Ha úgy érzed, fontos, értékes, szerethető és pótolhatatlan vagy, akkor nem kapsz instant szívrohamot, ha a párod ránéz valaki másra. 
Magas önbizalommal (+ a másikba vetet bizalommal), azt gondolod: Nézzelődjön csak, tőlem úgysem talál jobbat. 
Ellenben, ha leárazott árunak, selejtes darabnak, értéktelen rongynak érzed magad, akkor bárkiben potenciális fenyegetést látsz, mert meggyőződésed, hogy nálad bárki érdekesebb, szebb vagy okosabb. A féltékenység itt egy védekező mechanizmus a rettegett elutasítás ellen. Ráadásul, ha elégedetlen vagy a külsőddel, akkor a harmadikon lakó dögös szinglire leszel féltékeny; ha okosnak tartod magad, nem az Insta cicákra leszel kiakadva, hanem a kolléganőre, akivel a párod világmegváltó beszélgetéseket folytat. 
Önbizalom-deficit esetén a megoldás nem az, hogy a párodat láncolod magadhoz, hanem az, hogy elkezded felpumpálni a saját belső értékrendedet, dolgozol a magabiztosságodon.
A féltékenység másik üzemanyaga. a birtoklási vágy. Ha úgy tekintesz a párodra, mint egy trófeára vagy az autódra, akkor egyfelől tárgyiasítod (és akkor nem beszélhetünk érzelmekről 
), másfelől pedig nem szeretni akarod, hanem tulajdonolni. És ha ez így van, akkor garantáltan féltékeny leszel mindenre, ami elveheti őt. 
A valódi intimitás ott kezdődik, ahol elismered: a másik nem a tiéd. Csak úgy döntött, hogy ma is melletted ébred fel.
Tutira nem csodálkozol, ha azt mondom, hogy a gyerekkori tapasztalás, a régen cipelt csomagod is befigyel. 
A szorongó kötődők állandóan mikro-pánikrohamot kapnak, ha megrezeg a párjuk telefonja. Nekik a féltékenység az alapcsomag része. Az elkerülő kötődők megvetően legyintenek, ha felmerül a zöldszemű rém, de közben belül jéggé fagynak és érzelmileg fallal veszik körbe magukat. 
A féltékenység azt jelzi, hogy veszélyben érzed a biztonságodat. A baj nem az, ha érzed (mert az emberi), hanem az, ha hagyod, hogy ez irányítsa az életed. 
Ha elkezdesz nyomozni, ellenőrizni és korlátozni, akkor pont azt az intimitást, bizalmat ölöd meg, amit védeni próbálsz. Ez az önbeteljesítő jóslat klasszikus esete. A féltékenység olyan, mint a sós víz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel, és a végén csak megmérgezed magad. 
