Sokan azt hiszik, hogy vasárnap ebédre csak olyan rántott húst lehet enni, amit a nagymama tálalt fel 1970-ben, közben meg a világ már tele van szuvidált kacsával meg vegán sushi-tálakkal is. 
És bizony a párkapcsolatok is ilyenek. Sokfélék, színesek. Svédasztal, nem egy kötelező menüsor. Nem minden szerelem, kapcsolat egyforma, és ez így van jól – amíg mindenki tudja, mire szerződött! 
Van – ugye – a nagy klasszikus, a monogámia. 
Tulajdonképpen egy kétszemélyes erőd, amely egyszerre lehet a megtestesült biztonság és fojtogató kalitka. És a kettő között bármi. 
Ilyesmiben élünk a legtöbben, de az tuti, hogy ezt ismerik leginkább. Egy terület, két ember és a közös jelzáloghitel. 
Ez a romantikus ideál, egy klassz érzelmi védőháló: te az enyém, én a tied. 
A szövetség alapja a kizárólagosság, vagyis: meg ne próbálj kifelé nézegetni. Még gondolatban sem! 
Sokan összekeverik a hűséget a birtoklással. Ha a monogámia nem egy tudatos döntés, hanem egy kényszerű társadalmi norma, akkor jöhet a fojtogató érzés. 
A monogámiában nem azért nem fekszel le mással, mert tilos, hanem mert a másikkal kötött szövetséged értékesebb a pillanatnyi vágynál.
A svédasztal másik kínálata a bejárós boldogság. 
Két felnőtt, önálló egzisztenciával, lakással, bejáratott életvitellel rendelkező személy nem járja végig a klasszikus utat (ismerkedés, szerelem, jegyeség-házasság, összeköltözés, tartós együttélés, válás. Ja, ez utóbbi nem feltétlenül. ), hanem közös döntés alapján megállnak az összeköltözés előtt, a járás időszakában. Imádják egymást, tök jól megvannak együtt, közösen tervezik a jövőt, de a felek (f)elismerik, hogy a hétköznapi logisztika (ki nem vitte le a szemetet, ki horkol, ki hagyja elöl a fogkrémet) megöli a vágyat, sokszor az érzelmeket is. Külön háztartásban élnek, de érzelmileg és szexuálisan elkötelezettek. 
Ez remek forma azoknak, akik már túl vannak egy-két váláson, vagy egyszerűen csak nem akarnak harcolni a távirányítóért minden este. (Úgy vettem észre, hogy idősebb, általában megözvegyült emberek szívesebben választják ezt a formát, mintsem a teljes összebútorozást. A sokadik X-en túl mindenkinek elég a maga rigolyacsomagja, nem kell napi szinten még egy. ) Ez a kapcsolati lét viszont megkövetel egy nagyon stabil belső biztonságérzetet. 
Aki szorongó típus és állandó visszaigazolásra van szüksége, az megőrül, ha nem látja a párját minden este a kanapén.
A harmadik forma, a nyitott kapcsolat. 
A falak stabilak, de nyitott az ajtó. Itt az érzelmi bázis stabil és közös, de a szexuális étlapra felkerülhetnek napi ajánlatok is külsősöktől. 
Itt a páros megegyezik (és a hangsúly a megegyezésen van): az érzelmi intimitás, a szív fix, de a szexuális kalandozás megengedett. Ez a modell szétválasztja a szexet a szerelemtől. Gyakran azért nyitnak, hogy frissítsék a dinamikát, vagy mert elismerik, hogy egyetlen ember nem tudja kielégíteni az összes szexuális fantáziát – évtizedeken át. Ehhez azonban olyan szintű őszinteség és önismeret kell, amihez a legtöbb embernek még nincs meg a mersze. Ha féltékenység van, akkor a hajó gyorsabban süllyed, mint a Balatonba esett jegygyűrűd. 
Elképesztően fontos, hogy a szabályokat, a felmerülő kérdéseket (kivel, mikor, hogyan) előre le kell tisztázni, különben a nyitott ajtó pillanatok alatt rávágódik valakinek az ujjára/szívére. Ha azért mész bele a nyitott kapcsolatba, mert félsz, hogy különben elhagynak, az nem etikus döntés, hanem érzelmi zsarolás.
S végül a feketeöves párkapcsolati szint: a többes szerelem, a poliamória. 
Vigyázat, ez nem ugyanaz, mint a megcsalás, sőt! Itt arról van szó, hogy valaki képes egyszerre több embert is etikusan, mélyen szeretni. Itt nem csak szexről van szó, hanem arról, hogy valaki több, párhuzamos szerelmi kapcsolatot tart fenn, minden érintett tudtával és beleegyezésével. Mitől etikus? Attól, hogy nincs titkolózás, nincs sunnyogás. Mindenki tud mindenkiről. Nem egy harmadik felet rángatnak be játékszernek, hanem minden kapcsolat önjogán létezik. Elvégre a szeretet nem egy süti, amiből, ha adok valakinek, neked kevesebb marad. 
Vagyis elhiszik, hogy a szeretet végtelen erőforrás. Úgy gondolják, ahogy egy anya is tudja egyszerre több gyerekét szeretni, egy felnőtt is képes lehet több romantikus szálat vinni anélkül, hogy az egyik csorbítaná a másikat. 
Viszont kőkemény logisztika, atombiztos önazonosság, önbizalom, önismeret és folyamatos kommunikáció kell. Itt nincs helye kegyes hazugságoknak. Ha valami fáj, ha valami féltékenységet szül, azt azonnal az asztalra kell tenni. Az etikus poliamória nem kifogás a félrekefélésre. Több érzelmi drámával, megbeszéléssel és önreflexióval jár, mint három sima házasság együttvéve. sak annak való, aki nem fél ránézni a saját belső démonaira, amikor a párja épp egy másik randira készülődik.
Uhh, csinos kis kínálat, nem? 
Felveti azt a kérdést, hogy te azért élsz így, mert ezt választottad, vagy azért, mert azt hitted, nincs más lehetőség? Ne féljetek átírni a szabályokat, de ne feledjétek: a szabadság nem egyenlő azzal, hogy átgázolunk a másikon. Beszélgessetek a párotokkal – de ne csak a rezsiről! Bármelyik modellt is választjátok, a kulcs a BELEEGYEZÉS, a közös döntés. Boldog párkapcsolatot mindenkinek!
