Tudod, hogy valójában egy gén határozza meg, hogy harcosan beleállva küzdesz dolgokért vagy pedig kis riadt nyusziként aggódsz mindenen? 
A dolog persze bonyolultabb, de szerintem állati (vagy inkább emberi? 
) érdekes, hogy a COMT nevű génnek van két változata, amelyek nagyban befolyásolják a stresszes szitukban mutatott viselkedésünket. 
Illető COMT génnek az a dolga, hogy bizonyos kémiai hírvivő anyagokat (tudományul: neurotranszmittereket 
) lebontson a szervezetben. Ilyen hírvivő anyag és egyben hormon a dopamin. Őt szokták még boldogság- vagy jutalomhormonnak is bulvárosítani, hiszen neki szerepe van a cselekvés irányításában, a motivációban. Gyakorlatilag a hajtóerő vegyi anyaga. Például a cigi (vagy csoki vagy szex) dopamint szabadít fel bennünk, ami baromi jó érzés, bár viszonylag gyorsan elmúlik. Igy aztán a csökkenő dopamin szint folyton arra serkent, hogy ismételjük meg azokat a tevékenységet, ami ezt a szuper érzést okozta: gyújtsunk rá, tömjünk a szánkba csokit vagy szexeljünk. 
Jutalmazzuk magunkat. Plusz a dopaminnak szerepe van a stressz esetében is, hiszen felszabadulása elősegíti a figyelmi fókuszt, a gyorsabb döntéhozatalt.
Na szóval, nevezett gén ezt a dopamint bontja le. Mint minden rendes génnek ennek is vannak változatai. Az egyik változatban gyors a dopamin lebontása, főleg az agynak azon a területén, ahol a gondolkodás, a figyelem, a tervezés lakik. (Postacíme: prefrontális kéreg, rögtön a homlok mögött. 
) Namármost, ha itt gyors a lebontás, vagyis normál menetben alacsonyabb a dopaminszint, akkor e génváltozat hordozója lesz a harcos (warrior) személyiség. 
Mégpedig azért, mert jobban viseli a hirtelen támadt stresszt, válsághelyzetben kevésbé lesz szorongó vagy pánikoló.
A gén másik változatában alacsony a dopamin lebontása, ezért alapból magasabb a vegyület szintje. Ha stressz esetén még megugrik a dopaminszint, az túlterheli az egyént és szorongáshoz, pánikhoz, rosszabb teljesítményhez vezet. És máris előállt a folyton aggódó, szorongó kisnyuszi (worrier), aki hajlamos a depire, a rágódásra. 
Mielőtt haragudni kezdenél a COMT géned adott változatára, muszáj hozzátennem, hogy a nevelés, a korai környezet hatással van arra, hogy ténylegesen kifejeződik-e a viselkedésben a gén hatása. Ha te worrier, az aggódó típus vagy, azonban a családi környezeted támogató, biztonságos, szeretetteli volt, akkor vélhetően sosem leszel harcos alkat, de mondjuk a bátor kisnyuszi kategóriába még simán beleférhetsz. 
