Az megvan, hogy a szexuális viselkedésünkből frankón ki lehet olvasni a kötődési mintázatunkat? 
A dolgot vizsgáló kutatók (Schachner és Shaver) szerint alapvetően két belső programunk van, ami néha rövidzárlatot okoz. Az egyik a kötődési rendszer, amely az érzelmi biztonsággal és a közelséggel függ össze. (Naná, hogy a korai éveinkből hozzuk.
) A másik a szexuális rendszer, mely az utódnemzést és az örömöt (vagy a feszültségoldást) szolgálja.
Ott vannak a szorongó kötődésűek. Ők azért vetkőznek, hogy a partnerük ne hagyja el őket. 
Számukra az aktus bizonyíték arra, hogy még kellenek. Ezért hajlamosabbak a kockázatos szexuális viselkedésre vagy a beleegyezésre, akkor is, ha nincs kedvük hozzá, csak hogy elkerüljék a konfliktust vagy a szakítást. Náluk a szex a biztonság megerősítése: Ha lefekszem vele, talán holnap is felhív/nem fog elhagyni. Kapaszkodnak, tapadnak a másikra, néha már-már fojtogatóan. Nekik a szex a magány elleni védőoltás: azért csinálják, hogy érezzék, nincsenek egyedül. 
Ha jó volt a szex, megnyugodnak, hogy ugye, hogy szeretsz?, ha meg a partnernek épp nincs kedve, azonnal jön a világvége-hangulat.
Szakításkor meg jön a hiszti és a manipuláció. 
Átmennek fúriába (ezt még megkeserülöd!) vagy csábítani akarnak: a legdögösebb ruhában parádézva próbálják szexre bírni a lelépni készülőt. 
Az elkerülő kötődésűek félnek a túl közeli kapcsolatoktól, érzelmektől, mint vámpír a fokhagymás lángostól. 
Ők a szexet arra használják, hogy távol tartsák az érzelmi intimitást, vagy épp az egojukat hízlalják. Ha túl sok az érzelem, ők már pakolnak is. 
Gyakrabban választják az egyéjszakás kalandokat vagy a futó viszonyokat, mert ott nem fenyeget az a veszély, hogy valaki belelát a lelkükbe. (Óborzalom! ) Gyakran több szexuális partnerről számolnak be, de kevesebb elégedettségről. Náluk a szex sokszor teljesítmény vagy önigazolás, egyfajta önértékelés-tuning vagy pusztán fizikai feszültségoldásra. Mottójuk: Megvoltál, jó voltál, de most – légy szíves – menj haza, mert korán kelek. 
Az érzelmes szextől konkrétan kirázza őket a hideg. Lebénítják a kötődési rendszerüket, és falat húznak: érzelemmentes, gépies szexre törekednek. Pedig ők is vágynak szeretgetésre, de ez veszélyt jelent számukra. 
Nincs lelkizés, csak tiszta testiség.
Ha borul a bili és szakításra kerül sor, úgy lépnek le, mint aki csak tejért ment a sarki boltba. Nulla érzelemkifejezés, teljes pókerarc. Rád csukják az ajtót, letiltanak mindenhonnan, és úgy tesznek, mintha soha nem is léteztél volna.
A biztonságosan kötődőknél a szex és a kötődés kéz a kézben jár, nem ütik egymást. A szex erősíti a kötődést, a kötődés pedig jobbá teszi a szexet. 
Az intimitás elmélyítése tiszta öröm. Nem félnek a visszautasítástól, és nem is használják a szexet fegyverként. Nem csinálnak drámát se a szexből, se a szakításból. Nyitottak, mint a pláza szombat délután. 
Ha kell, kezdeményeznek, ha kell, átengedik az irányítást. Tényleg képesek élvezni az együttlétet, nem rágódnak közben a gátlásaikon. 
Szakításkor nem kezdenek el képeket égetni a hátsó udvarban. Ha vége, hát vége. Odaülnek és elmondják, hogy „Figyelj, ez most nagyon fáj, csalódott vagyok”, kisírják magukat, aztán emelt fővel továbblépnek. 
A tanulság? A lepedőn is ugyanazt a játszmát játsszuk, amit a lelkünkben, kapcsolatunkban. Ha tudod, miért akarsz igazán szexelni (vagy miért nem), közelebb kerülsz ahhoz, hogy ne a hozott kötődési mintád rángasson, hanem átvedd a kontrollt a tested és a szíved felett is.
