Szakemberként egyre gyakrabban találkozom a pornóval. 
Mármint a pornó fogyasztással. 
Magánemberként csak a haverom szokott róla mesélni. 
Boldogult ifjúbanya koromban csak rossz minőségű 8 miliméteres filmeken láthattunk felnőttfilmet, eldugott klubokban vagy házibulin. Ma már nem kell a sötét sikátorokban VHS-kazettákat csencselni, a világ összes piszkos fantáziája ott lapul a zsebünkben, egyetlen kattintásra. 
De vajon mit művel ez az ingercunami az agyunkkal, a szexualitásunkkal, a kapcsolódásainkkal? 
A napos oldal: Amikor a pornó használ (Igen, ilyen is van!) 
Ne legyünk álszentek, a pornónak van haszna. 
Ha pornónak csak rossz oldala lenne, nem ez pörgetné az internetes adatforgalom jelentős részét. Pszichológiai szempontból van neki legitim funkciója. Felnőttfilmet nézve láthatsz, kipróbálhatsz olyan dolgokat, amiket a valóságban talán soha nem mernél (vagy nem is akarnál) megtenni. Segíthet felfedezni, hogy mi indítja be a libidódat, anélkül, hogy bárkit is veszélybe sodornál. Szóló-szexnél a pornó egy vizuális mankó, kézi-mozi. Ha nincs partner, vagy ha a partner épp elérhetetlen, segít az egyedülállóknak megélni a szexualitást és levezetni a felgyülemlett gőzt. 
Párkapcsolatban lévőknek lehet fűszer, ha jól adagolják és használják. Pár csepp chili pikánssá teheti a levest, de egy óriási adagtól élvezhetetlenné válik. 
Ha egy pár közösen, nyitottan, bűntudat nélkül néz meg valamit, az feldobhatja a rutinná vált hálószobai életet. Ötleteket adhat, és beindíthat olyan beszélgetéseket a vágyakról, amik addig tabunak számítottak.
De ott van ám a sötét oldal. 
Ha túl sokat bámulod a csattogós filmeket, az agyad benyújtja a számlát. A túlzott fogyasztása nyílegyenesen vezet impotenciához. Az agyunkat a természet arra huzalozta, hogy megküzdjünk a jutalomért (udvarlás, randi, intimitás). A felnőttfilm viszont azonnali, óriási adag dopamint (örömhormont) ad küzdelem nélkül. Ha ezt túlzásba viszed, a hétköznapi szex, vagy egy sima ölelés ingerszegénnyé válik. 
Az agyad hozzászokik a szuper-ingerekhez és a valóság már nem fog felállítani… mármint mércét.
Ma már a fiatal srácok népbetegsége a pornó-indukálta merevedési zavar. A huszonéves fiúk hálószobájában csődöt mond a technika, de nem azért, mert szervi bajuk van, hanem mert a hús-vér lány nem úgy néz ki, nem úgy nyöszörög, és nem váltogatja a pózokat két másodpercenként, mint a profik a képernyőn. 
Az agy elválik a testtől. A pornó nem dokumentumfilm! Ezt érdemes lenne egészen fiatal korban elmondani a fiúknak (lányoknak), szexuális nevelés címszó alatt. Mert ne ringassuk magunkat illúziókba: gyerekzár ide, korlátozott hozzáférés oda, fognak pornót nézni. 
Tudniuk kell, hogy pornó nem a valóság, hanem egy megrendezett akrobatamutatvány. A nőknek azt tanítja, hogy úgy kell kinézniük, mint a szétretusált plasztikbabáknak, és minden gumi-póznak örülniük kell. A pasiknak meg azt hazudja, hogy a méret a lényeg és a szex egyenlő a gépies dugattyúzással. Aztán a valóságban jön a csalódás és a szorongás, torz elvárásokat és komolyabb testképzavart okozva. 
Egy elkerülő kötődő számára a pornó tökéletes partner. Miért kockáztatna meg egy visszautasítást, egy unalmas beszélgetést vagy egy valódi érzelmi kapcsolódást, ha a monitor előtt ő a király, és egy kattintással lecserélheti a partnert, ha megunta? A pornó így a valódi magány elmélyítője lesz. 
Függőségről nem a gyakoriság okán, hanem a dugófilmek nézésének funkciója miatt beszélünk.
Gáz van, ha: 
• már nem tudsz pornó nélkül eljutni a csúcsra (sem egyedül, sem a pároddal).
• titkolózol, bűntudatod van, de mégis csinálod.
• problémamegoldásra használod: ha stressz, bánat, düh, feszkó ér, nem megoldod a problémát, hanem azonnal nyitod az inkognitóablakot.
• negatívan hat az életedre: miatta késel el, miatta hanyagolod el a párodat, a munkádat vagy a barátaidat.
A pornó olyan, mint a cukor. Egy kis desszert a vacsora után belefér, megédesíti az életet. 
De ha egész nap csak cukrot zabálsz, elhízol, tönkremennek a fogaid, és cukorbeteg leszel. Ne a pornó legyen a főfogás az életedben! Használd okosan, önismerettel, de ne felejtsd el, hogy a legszebb, legmélyebb és legizgalmasabb történeteket még mindig hús-vér emberek írják, nem pedig a producerek a stúdióban. 
