Pánikroham. Hallom ezt a szót a klienseimtől, hallom a barátaimtól, hallom a közösségi médiában, hallom úton és útfélen.
Úristen, tiszta pánikrohamom volt, mert elfogyott a kedvenc zabtejem a kávézóban! Kaptam egy hármast, eskü, pánikom volt tőle. Futottam a busz után, majdnem lekéstem, tökre pánikrohamoltam utána. ![]()
Hát, drágáim… nem.
Az nem pánikroham. Az szimpla hiszti, csalódottság, mezei stresszhelyzet vagy csak simán erősen túlzó állítás, katasztrofizálás. Bolhából elefánt.
A valódi pánikroham nem egy elnyújtott, drámai sóhajtozás. Az egy brutális, villámcsapásszerű, intenzív félelmi hullám, ami a semmiből csap le, és fizikai tünetekkel büntet. ![]()
Képzeld el, hogy békésen ülsz a villamoson
, és a szervezeted hirtelen úgy dönt, hogy téged most éppen egy kardfogú tigris üldöz, ezért bekapcsolja az életben maradási gombot. Izibe’ elönt a mindjárt meghalok érzete, heves szívdobogással, légszomjjal, amikor vagy elfelejtesz lélegezni vagy turbó üzemmódban kapkodod a levegőt, amitől zsibbadni kezd a kezed-lábad. A szervezeted előállít további jellegzetes tüneteket (izzadás, remegés. hányinger, mellkasi fájdalom, szédülés, bizonytalanságérzet, valószínűtlenségi érzés, stb.). Ezt pluszban megfejeli az agyad a halálfélelemmel vagy megőrüléstől való félelemmel. És ez nem költői túlzás. Aki benne van, az szentül meg van győződve róla, hogy ott, abban a szent minutumban infarktust kap, vagy végleg elszáll az esze. ![]()
A vicc az egészben? A roham általában 10-20 perc alatt eléri a csúcsot, aztán szépen lecseng. De az a 20 perc egy örökkévalóságnak tűnik. Viszont az emberek 8-10%-a legalább egyszer az életben átéli. ![]()
A pánikroham lényegében egy téves riasztás. Van a fejedben egy amygdala nevű, mandula alakú kis magcsoport. Ő a belső biztonsági őröd. Az ősidőkben az volt a dolga, hogy ha megláttál egy barlangi kardfogú tigrist, azonnal pumpálja tele a testedet adrenalinnal, hogy tudj futni vagy harcolni.
A főúton azonban viszonylag ritkán jön veled szembe egy barlangi kardfogú tigris (gyenge kifogásként megemlíteném, hogy azért nem, mert kihaltak pár ezer éve
), van viszont krónikus munkahelyi stressz, elfojtott családi konfliktusok, kialvatlanság, és napi nyolc kávé. Az amygdalád egy idő után túlterhelődik, és egy teljesen ártatlan pillanatban – mondjuk bolti sorállás közben – megnyomja a vörös vészgombot.
A pánikroham alatt a tested nem elromlott, hanem túl jól működik. Csak épp rossz időben és rossz helyen akar megmenteni téged a nem létező tigristől. ![]()
Tehát, ha legközelebb pánikrohamot észlelsz magadon, vagyis testi tüneteid keletkeznek, akkor először is, nézd meg, hogy milyen szituban vagy.
Ha szédelegni kezdesz, akkor ne rögtön pánikrohamra gyanakodj, hanem simán lehet, hogy a vércukrod esett le vagy picit kiszáradtál. Ha sebesen ver a szíved, de épp kardioedzésen vagy, akkor tuti, hogy teljességgel normális módon lesz szaporább a pulzusod. Az igazi pánikrohamról akkor beszélünk, ha váratlanul, hirtelen, minden logikus magyarázat nélkül legalább négy testi tünet fennáll és jelen van az intenzív gondolat halálról/megőrülésről. ![]()
Ha téged vagy egy ismerősödet elkapja a gépszíj, és valóban pánikroham kerít hatalmába, a legrosszabb, amit tehetsz, ha azt mondod: „Nyugodj meg!”
(Ettől még soha, senki nem nyugodott meg a világtörténelemben.
) Ehelyett jöhet a racionális elsősegély. Elsőként a jó öreg légzéskontroll képében. Mivel a pánikban lévő ember hajlamos túlventilálni (túl sok oxigént beszívni, amitől jön a szédülés), vissza kell venni az irányítást a tüdő felett. Így teheted meg:
• Beszívod a levegőt az orrodon 4 másodpercig. ![]()
• Bent tartod 7 másodpercig.
• Kifújod a szádon, lassan, mint egy sóhajt, 8 másodpercig.
Ez a technika konkrétan meghekkeli a paraszimpatikus idegrendszert, és biológiailag kényszeríti a szívedet, hogy lassítson.
Második gyorssegély a földelés (nem ELföldelés, hanem LEföldelés
). Mivel az agyad épp a saját belső horrorfilmjét nézi, rántsd vissza a valóságba a fizikai érzékszerveid segítségével. Keress a környezetedben: 5 dolgot, amit látsz
, 4 dolgot, amit meg tudsz érinteni (pl. a nadrágod anyaga, a hideg fal), 3 dolgot, amit hallasz
, 2 dolgot, aminek érzed az illatát
, 1 dolgot, aminek érzed az ízét
.
Az is tud segíteni, ha előre (!!) kitalálsz magadnak valami önmegnyugtató mantrát, biztatást: Mindjárt elmúlik. Vagy: Lélegzem és akkor jobb lesz. Vagy: Nincs semmi baj. Bármi jöhet, ami segít neked. ![]()
Ha a pánikrohamok rendszeressé válnak (ezt hívjuk pánikbetegségnek), akkor nem elég a tüneti kezelés.
Ez esetben keress szépen egy szakembert, akinek a segítségével szépen megtanítható az agynak, hogy a testi tünetek (pl. a megemelkedett pulzus) nem egyenlőek a halállal.
Egy szó mint száz, nem feltétlenül pánikroham az, amit annak nevezel. De ha már mégis erős és intenzív tüneteid lennének, akkor tudd, hogy hogyan kezeld. Vigyázz magadra! ![]()
