Arról a híres-hírhedt listáról beszélünk, amire ráírjuk a terveinket, vágyainkat, ámainkat, mielőtt feldobjuk a bakancsot. 
(Javasolt film: Bakancslista – Morgan Freeman és Jack Nicholson örömjátékával).
Ez nem egy elcsépelt hollywoodi hóbort, hanem egy iránytű, amit a saját kezünkkel rajzolunk meg, hogy ne tévedjünk el a hétköznapok szürke mocsarában. 
Nézzük meg, miért fontos, mi a célok pszichés jelentősége, és hogyan érdemes viszonyulni hozzá! 
Egyfelől ott van a haláltól való félelem,mint hajtóerő (Irvin Yalom munkásságának alapköve). Az átlagember úgy él a mindennapokban, mintha örökké élne. Halogat, benne marad a lélekölő helyzetekben, és patópálosan azt mondja: Ej, ráérek még arra… Majd. Egyszer. Valamikor. 
A bakancslista legfontosabb funkciója az, hogy szelíden, de határozottan szembesít a tényekkel: az időd véges. 
Nem szorongatni akar, hanem felébreszteni! Azt mondja: Figyu, saját, különbejáratú, személyes homokórád pereg. Valóban a kanapén ülve meg a közösségi médiát görgetve akarod eltölteni a hátralévő éveidet, vagy elkezded végre megélni az életedet? 
Miért nem elég csak létezni? Miért kell élni? Miért van szüksége az emberi elmének célokra? 
Az agyunk jutalmazási rendszere nem akkor adja a legnagyobb dopaminfröccsöt (az öröm- és motivációhormont), amikor elértünk egy célt, hanem amikor úton vagyunk felé! 
A cél ad értelmet a reggeli felkelésnek. Ha nincsenek céljaid, az agyad lassan lekapcsolja a villanyt, és megérkezik a fásultság meg a depresszív hangulat. 
A bakancslista megléte, pláne csinálása visszaveszi az irányítást. Amikor kihúzol egy tételt a listáról, a pszichéd azt az üzenetet kapja: Képes vagyok rá. Nem csak elszenvedője vagyok az életemnek, hanem az alakítója! Érzem, hogy élek.
Vigyázat! A bakancslista méreg is lehet, ha rosszul használod. Ne legyen egy pipálgatós teljesítménykényszer! Ha a lista átmegy egy görcsös elvárásba, ahol nem az élmény számít, hanem az, hogy lőhess egy fotót a Taj Mahalnál, amit feltehetsz az Instagramra… na, ott elbukott a sztori. 
Az nem a lelki feltöltődésről szól, hanem az egód etetéséről.
Problémás, ha a bakancslistád egy hivatkozási alappá válik arra, miért vagy boldogtalan a MÁBAN. Majd ha eljutok Balira, boldog leszek. Nem! A bakancslista nem pótolhatja a jelen pillanat megélését. Engedd át magad az egyszerű, napi, spontán örömöknek is. 
Ha – mindezek után – igazán okosan akarod csinálni, a bakancslistádat, így építsd fel:
• Legyen benne KIS dolog és NAGY dolog is! Ne csak olyan elérhetetlen álmok legyenek rajta, mint az űrutazás. Legyen rajta az is, hogy megtanulsz kenyeret sütni, eltöltesz egy hétvégét egyedül egy erdei házikóban, vagy beszerzel egy kuytust. Vagy a legextrémebb: rendet csinálsz a zoknis fiókban. 
• Belső értékekre építs, ne divatra! Ne azért írj fel valamit, mert mások is ezt csinálják. Kérdezd meg magadtól: Ez VALÓBAN az én vágyam, vagy csak jól mutatna a kirakatban? 
• Legyen dinamikus, ne kőbe vésett! Ami 20 évesen fontos volt, 50-60 évesen lehet, hogy már egyáltalán nem az. És ez így van jól! Húzz ki nyugodtan dolgokat, amik már nem téged szolgálnak, és írj hozzá újakat. 
A bakancslista nem egy leltár arról, mit KELL megtenned, mielőtt meghalsz. A bakancslista egy szerelmeslevél a saját életedhez. Arra való, hogy emlékeztessen: a napjaid nem csak arra valók, hogy befizesd a csekkeket és elintézd a bevásárlást. Tapasztalni, csodálkozni, élményeket szerezni jöttél a Földre, szeretni és megélni a világot. 
Úgyhogy fogj egy papírt, írd fel a saját vágyaidat, és ne várd meg a tökéletes pillanatot – kezdd el az első legkisebbet, még ezen a héten! 
