Az autizmus körüli tévhitek úgy keringenek a köztudatban, mint a porcicák a kanapé alatt, úgyhogy tegyük tisztába ezt az autizmus spektrum kifejezést. 
A legtöbb ember fejében a spektrum úgy él, mint egy egyenes vonal. 
Az egyik végén van a „kicsit autista” (vagy a laikusok szerint: a jó képességű, fura zseni.), a másik végén meg a „súlyos autista”, aki nem beszél, nem képes kapcsolódni, egy sarokban ringatja magát. De nem! 
Az autizmus nem egy skála nullától a tízig. Az autizmus egy keverőpult. 
Az autizmus egy idegrendszeri fejlődési állapot. Azért spektrum, mert nincs két egyforma autista ember. Mindegyiküknek teljesen egyedi a keverőpult-beállítása.
Nézzük a legfontosabbakat:
• Szociális interakció és kommunikáció: Van, aki folyékonyan beszél, de nem érzi a határokat, és órákig képes monologizálni a kedvenc témájáról anélkül, hogy észrevenné, hogy a másik már elaludt. Más meg egyáltalán nem beszél, de alternatív eszközökkel tökéletesen megérteti magát. 
• Szenzoros feldolgozás (az érzékszervek bulija): Ez az a terület, amit a neurotipikusok (vagyis a többségi agyak) a legkevésbé értenek. Van, aki mindent hall az utcán, iszonyú kakofóniában. Van, akit a fény bánt. Az autista agy gyakran nem tudja kiszűrni az ingereket. Van, akinek egy pláza háttérzaja vagy a neonfény konkrét fizikai fájdalmat okoz (hiperszenzitivitás), és van, aki alig érzi a hideget vagy a fájdalmat (hiposzenzitivitás). 
• Ismétlődő viselkedésformák és rutinok: A biztonságérzethez mindenkinek kellenek kapaszkodók, de náluk ez szinten lép. A spektrum egyik részén ez a merev napirendhez való ragaszkodás (ha nem a megszokott úton megyünk a boltba, összeomlik a világ), a másik részén pedig az ismétlődő mozgások (például a kézrepkedés, ami segít nekik megnyugodni vagy levezetni az izgalmat). 
• Speciális érdeklődési körök: Amikor valami érdekli őket, abba úgy beleássák magukat, hogy professzori szinten vágják a témát – legyen az a menetrend, az egyiptomi dinasztiák vagy a gombafajok. 
A spektrum lényege pont az, hogy valaki lehet zseniális matekból és beszélhet három nyelven (magas funkciójú), miközben egy egyszerű bevásárlástól akkora szenzoros túlterhelést kap, hogy zokogva menekül ki az utcára. 
Vagy fordítva: valaki nem beszél, de a mindennapi életben önálló és stabil.
Ezért nem mondjuk azt, hogy valaki „kicsit” autista. Nem lehet valaki kicsit terhes sem. Vagy autista az idegrendszeri huzalozása, vagy nem. Csak épp a spektrum különböző pontjain mutatkoznak a nehézségei és az erősségei.
Ha legközelebb találkozol valakivel, aki autista, ne kezdd el méregetni egy képzeletbeli vonalzón, hogy mennyire „súlyos”. Inkább fogadd el, hogy az ő agya egy másik operációs rendszerrel működik. Nem elromlott, nem hibás, csak nem Windows fut rajta, hanem Linux. És ha megérted a keverőpultját, rájössz, hogy a spektrum nem egy betegség, hanem az emberi sokszínűség egyik nagyon izgalmas árnyalata.
