Egyedien átlagos – átlagosan egyedi

Számos nehéz döntés van az életben. Ezek egyike, hogy eldöntsd: belesimulsz az átlagba vagy mered vállalni a másságodat, azt hogy kilógsz a sorból. 

Kilóghatsz a sorból a testmagasságod, balkezességed, vöröshajúságod, szeplősséged, alkatod, szabálytalanabb arcod, szokatlan, furának mondott öltözködésed okán. A külsőségekben megnyilvánuló másságon túl lehet, hogy más srófra jár az agyad (műszaki érdeklődésűek kedvéért: balmenetes), magadnak való vagy, mindig őszinte vagy, intenzív érzelmeket élsz meg, sajátos nézőpontjaid vannak, kreatív a problémamegoldásod, ritka hobbid van, és sorolhatnám napestig. Egyszóval: eltérsz a szokványostól (mondjuk ez három szó, kedves Pszichobanya  🙂 ). És ne legyen kételyed: TÉNYLEG eltérsz a szokványostól. Valamiben vagy valamikben egészen tutira különbözöl másoktól.

Akármi is legyen a te másságod, előbb vagy utóbb felveti az ezzel való szembenézést: „Uramatyám, nem vagyok az átlag!”
az ebbe való büszke beleállást: „Igen, ez vagyok én. Ettől vagyok az, aki vagyok.” vagy éppen ennek az elfojtását vagy megtagadását: „Nem akarok kilógni a sorból, mert csúfolnak, nem értenek, magányos leszek.”.

Mindegyik válasz rendben van, hiszen teljesen normális, hogy egyszerre akarunk különbözni másoktól és beleolvadni az átlagosságba. Az állatvilágban a pávatyúkok – látva a hímpáva csodás és egyedi farktollazatát – eszüket vesztve rohannak párzani. Ugyanakkor e vonzó, férfiúi ékesség a ragadozók figyelmét is felkelti – kevésbé a párzás, inkább a finom vacsora reményében. 

A különlegesség egyszerre előny és hátrány. Pont úgy, ahogy az embereknél is. Átlagosnak lenni biztonságos: a szokványosság a nem-vagyok-egyedül érzetét adja, puha, meleg belesimulást biztosít. A különbözés pedig félelmetes lehet: gúnyolhatnak érte, kiközösíthetnek, a magány fenyegető érzését sugallja.

Az előbb azt írtam, hogy minden válasz rendben van. DE az a rossz hírem, hogy ha elnyomod tulajdon egyedi vonásod, akkor éppen a különlegességedet, az unikalitásodat fojtod el. A lényeged tagadod meg. Vedd észre, hogy mennyire értékes vagy – úgy, ahogy vagy. Fogadd hát el, hogy valamiben egészen biztosan kilógsz a sorból. És ez így van jól. 

A jó hírem pedig az, hogy egyediségeddel együtt tartozol az átlaghoz, nem egymást kizáró dolgok ezek. Ismerd fel, fogadd el, használd ki másságod, és úgy fogsz kilógni a sorból, hogy nem is fogsz kilógni a sorból. Szimplán legyél az, aki vagy. S ha az vagy, aki vagy, az önmagában kiemel az átlagból.