Barátság

Hány barátod van? Nem, nem a laza ismerősökre, szimpatikus szülőtársakra, szívélyes kollégákra vagy sörözős cimborákra gondolok, hanem az igazi, mély és közeli viszonyban lévő barátokra. Tudod, az a barát, aki ismer és mégis szeret. 😀

Arra a barátra gondolok, akivel néha hónapokig, esetleg évekig nem találkoztok, de ha újra összefuttok, akkor ott tudjátok folytatni a beszélgetést, mintha tegnap váltatok volna el. Arról a barátról kérdezlek, akinek el lehet mondani féltett gondolataidat, érzéseidet, sötét (vagy világos) titkaidat, akivel lehet jókat röhögni és világot megváltani, aki egyszerre jelent támaszt és örömforrást. Barát az, akivel tartósan bizalmas és szeretetteljes kapcsolatban vagy. Na szóval, ilyen barátod mennyi van? Aha …. értem … hát az nem sok … Hány éves is vagy? 

Vajon törvényszerű-e, hogy életkorunk előrehaladtával egyre nehezebben alakítunk ki szorosabb, bizalmasabb kapcsolatokat? Vagy egyáltalán kapcsolatokat. Óvodásként hetente, kisiskolás korunkban naponta kötöttünk örök barátságokat. Kamasz- és fiatalkorunkban meg nopláne.  (Optimális esetben nem virtuálisakat, hanem valódi, személyes kapcsolatokat.)

Ahogy szaporodik fogunkban az idegen anyag (by József Attila), úgy sokasodnak csalódásaink, úgy kezdünk elővigyázatosabbá válni, úgy apad a bizalmunk embertársaink iránt. Ezzel a (túl)óvatoskodó viselkedéssel meg baromi nehéz ám önfeledten és nyitott szívvel beleengedni magunkat egy-egy ismerkedésbe, új kapcsolat kiépítésébe egy mégoly szimpi emberrel is. S ha mégis bátran kapcsolódunk valakihez, akkor az intimitási közelséget kezdjük szabályozni: nem engedjük túl közel, méricskélünk, aggodalmaskodunk.

Pedig egy biztonságos, lágyan átölelő, baráti viszony elképesztően hatékony támaszt jelenthet az élet nehézségeiben, atomerőműnyi erőforrásként szolgál. A nem-vagy-egyedül melengető érzését adja. Miért félünk hát – akárhány évesen is – kinyitni a szívünket egy potenciális baráti viszony előtt? 

Mi lenne, ha most felhívnád, ráírnánk a legeslegjobb jóbarátainkra? Hogy tudják, itt vagyunk nekik, számíthatnak ránk, úgy, ahogy mi is rájuk. A barátság drága kincs, de ápolni, őrizni kell.