Előszó
Nem nagy ügy felnőttnek lenni – gondolta az ősember, midőn magányosan üldögélt a barlangjában a tűz mellett és egy félig sült, ízetlen mamutcombot rágcsált. 
Ám midőn rábizsergett egy hosszúhajú, divatos nyusztprémbe öltözött, formás nőszemélyre 
, akit – annak rendje és módja szerint – hazahúzott a barlangjába, szóval akkor derült ki, hogy párosan még bonyolultabb ez a felnőttség dolog. 
A téma kifejtése:
A kapcsolati felnőttség nem azt jelenti, hogy találsz valakit, aki kiegészít (ez egy romantikus maszlag, felejtsd el! 
), vagy pont olyan, mint te (na neeeee, tényleg azt hiszed, hogy van ilyen?! ), hanem valami egészen mást. De mit is?
1. Felnőtti biztonság – érzelmi szinten
A pszichológiában van egy alapfogalom. (Van több is, de most csak ezt az egyet boncolgatom. 
) Az a neve, hogy tárgyállandóság. A lényege az, hogy a fejlődés során felismerjük, hogy a tárgyak és személyek akkor is léteznek, ha éppen nem látjuk, halljuk vagy érzékeljük őket. Ha a kisgyerek nem látja az anyját, azt hiszi, eltűnt. 
A gyerekes felnőtt meg azt, ha a párja nem ír vissza két órán belül, azt hiszi, már nem is szeretik, vagy biztos megcsalják. A felnőtt embernek van belső biztonsága. Tudja, hogy a másik akkor is szereti és tiszteli, ha épp elment mamutra vadászni, ha épp horgászni van, vagy ha csajoskodik a barátnőivel. Nem kell folyton 24 órás megerősítés, hogy fontos a másik számára, hogy szereti. Egyszerűen: bízik a másikban és magában.
2. Differenciálódás – ÉN + TE = MI?
Azt hiszed, az az igazi szerelem, ha egymásba olvadtok, mint két gombóc fagyi a napon? 
Hát nagyot tévedsz. 
Az a szimbiózis, amelyben viszont hosszú távon megfulladsz. (Egy új kapcsolat elején teljesen természetes, hogy nonstop együtt akartok leni, fel- és egymásba olvadva. De hosszabb távon légszomjat és menekülési kényszert okoz. 
) Felnőtt kapcsolatban két, különálló felnőtt ember van, akiknek van saját munkájuk, saját hobbijuk, saját barátaik és saját véleményük. Nem várhatod el a másiktól, hogy ugyanazt érezze, amit te, ugyanazt szeresse, amit te és így tovább. Ettől persze még működik (kell is, hogy működjön) a MI tudat. Az ÉN és TE autonómiája MELLETT van ott a MI, nem HELYETT. 
3. Nem a másiktól várod a boldogságot
Ez a legnagyobb csapda. A gyerekes lélek azt várja, hogy a párja legyen a szórakoztató programjainak szervezője, a terapeutája, legjobb barátja/barátnője és a pótszülője egyben. A felnőtt tudja, hogy a saját boldogságáért ő felel. 
A másik nem azért van ott, hogy befoltozza a lyukakat a lelkeden, hanem hogy társad legyen az úton. 
Ha te üres vagy belül, egy egész hadseregnyi szerelmes partner sem fog tudni megtölteni.
4. Játszmamentesség
Amíg „büntiből” nem szólsz hozzá, amíg titokban nézegeted a telefonját; amíg a kapcsolati problémáidat nem a társaddal, hanem a barátnőddel beszéled meg; amíg manipulálsz, hogy bűntudatot kelts, vagy tesztelgeted a másikat, addig csak egy homokozóban ülsz. Felnőtt kapcsolatban nyílt és egyértelmű kommunikáció van. Kimondod az igényeidet. Simán megmondod, hogy ezt igen, azt meg nem. Nem várod el, hogy a másik gondolatolvasó legyen, mert tudod, hogy ez a képesség nem része az alapcsomagnak. (Szerencsére.)
5. A határok tisztelete
Tudod, hol ér véget a te felelősséged, és hol kezdődik a másiké. Nem akarod megváltoztatni, nem akarod megmenteni, nem akarod jobbítani, nem akarod leszoktatni, és nem akarod kontrollálni. Nem akarsz beleszerelni érzelmi intelligenciát, műszaki érzéket, lelkizésre való hajlamot, antishopingizmust, akármit. Hagyod, hogy a másik elkövesse a saját hibáit, és nem mondod , hogy én megmondtam. Biztatni, támogatni, megérteni viszont ér! 
Összegezve: Éretlen (gyerekes) kapcsolatban a felek egymásba kapaszkodnak, mint két fuldokló. 
Felnőtt kapcsolatban pedig két ember együtt úszik egy irányba, de mindkettő tudja, hogyan tartsa fenn magát a vízen, illetve szükség esetén képesek egymást segíteni.
Utószó:
A hazavitt asszonyszeméllyel töltött néhány év után, pár kilóval dúsabb ősemberünk, a reggeli szextől és kiváló ebédtől jóllakottan, elégedetten ül – az immár szőrmékkel, apróbb csecsebecsékkel otthonosított – barlangban, lábát gondosan maga alá húzva, hogy élete párja alaposan felseperhesse a padlót. 
Nézi a nőt, aki társául választott, s szívét eltölti valami fura, jóleső melegség, ellágyultság és biztonságérzet. Szeretet, öröm, boldogság vagy mi. 
De emellett egy egészen picurka nosztalgia is facsargatja szívét boldogult legényélete végtelen nyugalma után…
