(b)anyai jótanács hölgyeknek

Életünk párja éppen hazaér a munkából, fáradtan, nyűgösen, elgyötörten, fejben még az aktuális munkahelyi problémán rágódva. Ilyenkor soha, de SOHA ne kezdj bele azonnal valami nagyon fontos ügy ecsetelésébe (a Juci ma megint azt mondta, hogy…,,), jelentős probléma felvetésébe (mi legyen anyád karácsonyi ajándéka…), hosszútávú tervek szövögetésébe (mit szólnál, ha a most kétéves ded atomfizikát tanulna majd?).

Magyarázat: a férfiember ha fizikailag haza is ért, nem feltétlenül érkezett is meg a maga teljességében. Ahogy az indiánok mondják: a lelke még nem érte utol. Emberünk gondolatban még dolgozik, problémát old meg, lehetőségeket latolgat, tervez, agya még telítve egy rakás nagggggyon fontos információval. Figyelme be van szűkülve, egy dologra fókuszál, s ezen közben ugyan hallja, hogy mondasz neki valamit Ödönke cumijáról vagy a frissen vett, nagyoncuki pink nyári ruhádról, de a szavak nem jutnak el az értelméig. Látszólag veszi a lapot, bólogat, de valójában dunsztja nincs, hogy mi a fenéről magyarázol. Te pedig – érzékeny csápjaid lévén -, rögtön észleled a szitut és rázendítesz a „mert-te-sosem-figyelsz-rám…” kezdetű házastársi veszekedősre. Másik opció: jeges hallgatásba burkolózol. Amitől a pasi kap gyomorgörcsöt. Hát tényleg, egyik verzió jobb, mint a másik…  😁

Az van, hogy a – szívünknek oly’ kedves – uraknak egyszerűen több idő kell az otthoni akklimatizációra, mint nekünk, nőknek. Sokkal lassabban állnak át családfenntartó-jövedelemszerző üzemmódból férji/apai működésre. Mi könnyebben váltunk témát, rugalmasabban ugrunk egyik működési módból a másikra, egyszerre akár több fókusszal is rendelkezünk. A teremtés koronája ehhez képest komótosabb, nehézkesebb. (de hát nem ezért szeretjük őket?! Ezért is…  )

Tehát: ha pasid hazaér, akkor hagyd, hogy pisiljen, igyon, átöltözzön, szusszanjon, kicsit egyedül legyen, megkeresse magán az otthonvagyok gombot és csak UTÁNA fogj bele halaszthatatlan közléseidbe. Hidd el, egy csomó vitát, sírást, dühös hisztit, elmorzsolt káromkodást, ajtócsapkodást spórolsz meg magadnak. Meg neki. Hát nem megéri várni egy félórácskát? 😊