Fő az egészség! Ám ha félig nyers vagy éppen túlfőtt, akkor kapunk észbe. Az egészségünk épp olyan, mint a jól-létünk. Egészen addig fel sem tűnik, amíg van. Viszont, amikor kicsit is eltűnik, akkor van nyefegés, jajgatás meg fogaknak csikorgatása.
Te mikor szoktál fogorvoshoz menni? Amikor valamelyik fájni kezd? Üdv a klubban. Hát tolod-e nagyobb dózisban a húst-hússal, szalonnát, kolbásszal és friss, fehér kenyérrel? Nyamm, meg tudlak érteni. De eszel-e rostban, vitaminban gazdag sok-sok zöldséget, gyümölcsöt, tápláló és egészséges étkeket? Dohányzol? Meddig tervezed? Mozogsz? Háztartási- és házkörüli munka nem ér, rendszeres, pulzusemelő, izmokat, ízületeket átmozgató fizika aktivitásra gondolok. Hogy állsz a csokihoz, sütihez? (Yes, please! ) Iszol eleget? (Neeeeeem, nem alkoholneműre gondoltam, hanem vízre. Tudod, amit az állatok isznak. ) Lelked rendben? Szűrővizsgálatokra jársz-e?
Persze tudjuk, hogy az egészség mennyire fontos. Tudjuk, de nem sejtjük egészen addig, amíg a testünk el nem kezd fura tüneteket produkálni, azt éreztetve, hogy épp cserben hagyni készül. Nagggggyon vacak felfedezés, hogy nem mi kontrolláljuk tulajdon szervezetünket, hanem valami rossz nyavalya, kórság, ismeretlen eredetű fájdalom, undok diszkomfort érzet. Ismered? Amikor még nem fáj, de nem jó. Nyom, feszít, görcsöl, hasogat, viszket, húzódik és nincs értelmes magyarázata. Na, ilyenkor szoktunk kétségbeesni és szaladunk fűhöz-fához, a vargához, fűzfahegyen lakó. Varjú Varga Pálhoz. Pláne, ha DOKTORVarjú. Hogy adjon diagnózist, gyógyszert, vegyszert, kegyszert, természetgyógyászatot. Keresünk alternatív megoldásokat, ráolvasást, házi praktikát. Fogadkozunk, hogy mostantól aztán odafigyelünk, visszaveszünk, lefogyunk, mozgunk, pihenünk, nem terheljük túl, nem dohányzunk, nem napozunk, levegőt is csak módjával veszünk. Aztán jobban leszünk, kigyógyulunk, elmúlik a fájás, pár napig, pár hétig vagy hónapig diétázunk, odafigyelünk, nem tesszük, nem esszük, satöbbi, satöbbi. És mire pislogsz párat, pont ugyanúgy élsz, mint a probléma megjelenése előtt. És sajna egyre sűrűbben jönnek a problémák…
Pedig… Igazán ne vedd csesztetésnek, Drága Olvasóm, de a te egészségedért te vagy a felelős. A te dógod. Tudsz érte tenni – ha hiszed, ha nem. Tudom, hogy a hosszútávú célok olyan távolinak és elérhetetlennek tűnnek. De amit most hajtogatsz, hogy majd holnap, majd a jövő héten, majd valamikor, az egyszercsak itt van és akkor – esetleg – már késő.
Nem mondom, hogy könnyű, de ha józan belátásod alapján eldöntöd, hogy leszoksz, áttérsz, lefogysz, odafigyelsz, ügyelsz az egészségedre, akkor jó irányba álltál. Útravalóul néhány gondolat:
- Ne halogasd a döntés bevezetését. Ha döntöttél, akkor kezdd el most!
- Ne egyszerre akarj mindent, elég, ha egyszerre csak egy szokásodat változtatod meg. Az sem egyszerű mutatvány, de képes vagy rá. Ha végre tényleg eldöntötted, hogy fontos vagy magadnak. És fontos a jövőbeli éned. Aki piszok hálás lesz azért, hogy már most gondoskodsz rólatok.
- Számolj azzal is, hogy a szokás megváltoztatása lassú és szisztematikus meló. Akkor rögzül és épül be szokásként, ha baromi sokszor és nagyon következetesen teszed. De azért nem kell fenekestül felforgatni az életed. Fokozatosság, mértékletesség, józan ész.
- Az egészségért tenni az nem rövidtávú dolog, hanem életreszóló terv. A saját életedé, amelyet – vélhetően – szeretnél hosszan és egészségesen megélni. Sok múlik rajtad.
- Kérj bátran segítséget, akár információ, akár támogatás érdekében! Párodtól, háziorvosodtól, a patikustól, állatorvostól, keress dietetikust, beszélj edző haveroddal. Véletlenül tudok egy jó tanácsadót is. Megbízható információért ne a google-t üsd fel, bár ott minden és annak az ellenkezője is megtalálható.
Egy szó, mint száz: az egészség nem egy közhely, hanem napi rögvalóság. Ki a fene szeret beteg, gyenge, elesett lenni? Állítólag, ha ötven felett úgy ébredsz, hogy nem fáj semmid, meghaltál. De az is lehet, hogy csak érted és elfogadod azt, hogy érdemes odafigyelni a magad egészségére és teszel érte. Mindent úgysem tudsz befolyásolni, de legalább ami módodban áll, tedd meg. Lécci. Magadért.
