Kicsiny gyermekként részben a biológia, részben a szülők találnak nekünk célokat. Kezdetben haladunk a belénk kódolt fejlődési terv szerint: megszületünk, eszünk, alszunk, kúszunk, mászunk, felállunk, járni, beszélni, gondolkodni tanulunk, szépen haladva, napról-napra lépegetve az emberré válás útján. Már kezd saját akaratunk lenni, de még mindig jó szüleink döntik el, hogy mi a cél: bölcsi, ovi, iskola, pályaválasztás.
Valamikor ott, az iskolás- és kamaszkor táján spontán módon jönnek a célok: megszerezni a kiszemelt lányt, izmokat fejleszteni (részben az előző cél érdekében, részben önmagáért), partizni menni. A spontán célokat pedig szorosan követik a kényszerszülte célok: szakmát szerezni, melót keresni (és találni), megélni, túlélni.
Így is le lehet élni egy életet, számtalan példa mutatja. Céltalan hajónak egy szél sem kedvez. A magabiztosságunkat, pszichés jól-létünket az (is) adja, hogy mi magunk kovácsolunk terveket, tűzünk ki célokat. Amiket aztán vagy elérünk vagy nem. De legalább van viszonyítási alapunk, hogy MIHEZ képest mentünk másfele. (Mint a MÁV menetrend: lehessen mihez viszonyítani a késést. ) Nem baj, ha letérünk, nem baj, ha elkanyarodunk, a célokat is lehet variálni, módosítani, az új környezethez alkalmazkodva.
A célállítási kisokos azt mondja, hogy SMART célokat érdemes kitűzni. Az angol szó (jelentése okos – hogy ez milyen okos ), de valójában egy betűszó, vagyis minden betűjével kezdődik egy értelmes szó. Az eredeti angolt nem írom (nem, nem azért mert nem jut az eszembe az összes ), csak a magyar megfelelőjét, mert az fontos. Tehát, a céljaid legyenek:
- specifikusak, konkrétak
- mérhetőek
- elérhetőek
- reálisak és
- időben meghatározottak.
Például a „boldog szeretnék lenni” tipikusan egy nem jó cél: nem konkrét (mi a boldogság?), nem mérhető, elérhető és reális (de túl sok tényezőn múlik), nem köthető határidőhöz. És akkor nézzünk egy jó célt: „három éven belül szeretnék egy angol középfokú nyelvvizsgát”. Nnnna, ez egy SMART cél: konkrét, mérhető, elérhető, reális (feltéve, ha tényleg elkezdesz tanulni), időzített. Szintén jó példa: „jövő ilyenkor szeretnék társra találni”. Elég konkrét (de nem túl konkrét!!) és a többi kritériumnak is megfelel. Ha látod az irányt, akkor már hozzá lehet szabni a hogyan lépéseit. Ahogy tanult kollégám mondja: a legnagyobb elefántot is el lehet fogyasztani. Falatonként. A célhoz vezető utat kis lépésekre és teendőkre bontva, szépen lehet ügetni az áhított cél fele vezető úton.
De figyelem! Valójában az út, amelyen jársz, határozza meg azt, hogy hova jutsz. Ha párt keresel (mármint csak úgy elméletileg), de otthon ülsz és világért sem ismerkednél, akkor aligha fogsz célt érni. Hiába cél a csillagos ég, ha a Föld középpontja felé kezded meg az utad. (Jó, lehet ekkora kerülővel is menni, de inkább javasolnám a könnyebb utat. Nagyobb a sansz. Hidd el. ) Tehát időnként pillants az útra is, amin jársz, hogy merre is vezet.
Már csak azért is, mert néha az út maga sokkal élvezetesebb, mint átszakítani a célszalagot és lihegve beérni. Ne hidd, hogy az élet tapasztalatok és élmények nélkül hagy, amint bandukolsz az elérendő felé. Vagy attól elfele. A célok rugalmasak, változtathatóak, változékonyak. Felszívódhatnak vagy akár ki is hagyhatóak. Ezek ilyenek. De semmi baj nincs, hiszen újabb célt barkácsolni is fincsi dolog. Pláne ha okosan bütykölöd…