Épp csak túl vagyunk a szilveszteri bulikon, már itt is a madárdalos, orgonaillatú hónapunk, a május. A romantikus andalgások, lágy tavaszi szellők, vetkőzésre késztető napsugarak, fellobbanó hormonok, a szerelem időszaka. És az önkényeztetés hónapja is.
Igen, igen, Kedves Olvasóm, a maszturbáció hónapja. S ezt lehet bátran egyedül ünnepelni. A magányos örömszerzés műfaja épp olyan tabu volt sokáig (gyakran még ma is), mint általában a szexé. Pedig teljesen természetes folyamat, az emberi fejlődés része. És nem, nem serdülőkorban kezdődik, a túlfűtött fantáziáktól, és tomboló hormonoktól vezérelve, hanem sokkal korábban: kisgyermekkorban, sőt! akár csecsemőkorban is. A kicsi tanulja a világot, magát, s eközben tök ösztönösen fedezi fel, hogy számára mi okoz örömöt, s ha rájön, akkor gyakorolja is. Ez még nem valódi szexuális élvezet, egyszerűen kellemes, örömteli tevékenység, jó érzés. A kamaszkori testi önismeret és önszeretési próbálkozás azonban már határozottan szexuális színezetű. Fontos állomás a felnőtté válás nedves útján.
A szóló öröm már a Biblia is említtetett, igaz, meglehetősen sajátos módon. Egy Onan nevű fickó – bonyolult körülmények közepette – „földre engedte a magját”, vagyis az értelmezés szerint önkielégített. E fura helyzet következtében az onanizálás a zsidó-keresztény, és iszlám vallás- és kultúrkörben is súlyos bűn eredője volt, hosszú évszázadokig. Mi több! Ma is sokan tisztátalan, rendetlen dolognak, bűnnek tartják. A vallási dogmák sokak életét keserítik megszégyenítéssel, bűntudat keltéssel…
Viszont e „bűnnek” köszönhetjük a müzlit. John Harvey Kellogg, orvos és hithű hetednapi adventista, 1877-ben kiadott könyvében hosszan értekezett a szex és a maszturbáció káros a fizikai, érzelmi és lelki hatásairól. Ő maga egész életében tartózkodott is a szextől. Szerinte az önkielégítés általános fogyatékosságot, fejlődési rendellenességeket, hangulati ingadozásokat, rossz testtartást, merev ízületeket, epilepsziát, összesen 39 tünetet okoz. Ellenszerként az egészséges táplálkozást, főként a magvak (hm… magvak?! Ó, Freud bácsi ebből vajon mire következtetne?! ), diófélék fogyasztását nevezte meg, s így fel is találta a müzlit.
Szegény maszturbációnak hányatott sorsa volt: a „bűnösség” mellett a XVI. században használták pénisznövelésre, a XIX. században pedig a női hisztéria kezelésére ajánlották a vibrátort. Sok-sok tiltás, bűnnek kikiáltás, téves orvosi elmélet után csupán 1948-ban nyert igazolást, hogy az önkielégítés teljesen természetes jelenség. De! Ki kell emelni azt is, hogy – mint mindennek – ezen örömforrásnak is vannak szélsőségei, ami viszont nemkívánatos. A túlzott és kontroll nélküli gyerekkori önkielégítés jelezhet pszichés problémákat (például: váláskor, kistestvér születésekor). Felnőttkorban pedig átcsaphat függőségbe a mértéktelen öngyönyör – és hát az sem a mentális egészség jele.
Az viszont kell a jólléthez, hogy az ember pozitív érzelmekkel szexeljen mással vagy magával – tabuk, bűntudat és szégyen nélkül. És most éppen az a hónap jön, amely minden ízével, illatával, és hangulatával ebbe az irányba sodor. Éljen a május!
