Ha a konzultációk során elhangzó leggyakoribb fogalmakat kéne megmondanom, könnyű dolgom lenne. Majd’ minden beszélgetésben elhangzik az önértékelés, önbizalom, önbecsülés szó. És igen, nem pozitív értelemben.
Sajátos élményem az is, hogy alacsony önbizalmú emberek meglepően reálisan értékelik magukat, azaz számos jó tulajdonságukat, szerethető vonásukat, eredményeket, sikereket sorolnak fel, ám a végső konklúzió magukról: ááááá, nem vagyok elég jó. Ilyenkor erős zavart érzek az erőben…
Adjunk a tudománynak!
Először is tegyük helyre a fogalmakat, bár hétköznapi értelemben szinonimaként használjuk ezeket.
Önértékelés: leginkább a MÚLT tapasztalataira építő értékelés saját magunkról, VISZONYULÁS magunkhoz. Afféle minőségi besorolás: ha dicsérnek, ha eredményeket érünk el, akkor képzeletben megveregetjük a vállunkat. Nagyjából ilyen mondatokat jelent: Büszke vagyok az elért eredményeimre… Azt hiszem értékelhető dolgokat tettem… Egész jó a viszonyom a kamaszkori önmagammal…
Önbecsülés: valójában egy érzelmi viszony magadhoz. Szereted-e, tiszteled-e, elfogadod-e magad? Tisztára, mintha egy anyakönyvvezető kérdezné házasságkötéskor… 😀 Hát mondj igent magadnak, magadra. Együtt élsz magaddal már jó ideje, és remélhetőleg jó sokáig. Hát nem egyszerűbb, ha jóban vagy magaddal? Arról nem is beszélve, hogy hogy a bánatos varangyba várhatod el másoktól, hogy szeressenek, tiszteljenek, fogadjanak el, ha te .. hmm …- fogalmazzunk így – kétes érzelmekkel viseltetsz magad iránt? Naugye?!
„Tisztelem és szeretem önmagam, úgy ahogy vagyok.” – szól a jelmondat. Ha az önbecsülés rendben van, akkor a gyengeségeket vagy a pillanatnyi „ezt elszúrtam”-ot is megengedjük magunkat, mert nem gáz esendőnek lenni. Egy vállrándítással és egy bocsánatkérő félmosollyal tovább lehet lépni.
Önbizalom: ez azt jelenti, hogy – ó, minő meglepetés – bízol-e magadban. Bízol-e abban, hogy van erőd, tudásod, tapasztalatod, talpraesettséged, tökösséged ahhoz, hogy megold a jövendő problémáit, hogy elérj sikereket. Valójában HIT. Hiszel-e magadban, hogy tudd: bármi történjék, azt túl fogod élni, azt kézben tudod tartani, azt meg fogod oldani. Az önbizalom az önértékelés és önbecsülés függvénye. Mondatai:
„Bízom önmagamban és a jövőmben” „Bízom abban a személyben, aki vagyok vagy akivé válni szeretnék”
Magabiztosság: magadhoz valló hozzáállás, ami az önbizalomra épül. Egészen pontosan erre: „elfogadom, szeretem, értékelem magam”. Hiszek magamban. Szerethető vagyok.
Ez eddig amolyan tudományos okoskodás volt. Ráteszek még lapáttal, képletesítem:
önértékelés * önbecsülés = önbizalom -> magabiztosság
Tuti praktikák
Tuti receptjeim készítésének alaptétele, hogy 1 gramm gyakorlati alkalmazás felér egy tonna elmélettel, ezért térjünk vissza a praktikumhoz. Kutyultam neked 5 praktikát, amivel fel tudod turbózni az önértékelésed/önbecsülésed/önbizalmad. Figyelmeztetlek! Az önbizalom növekedéshez (és általában az igazán jó helyekhez) nem vezet könnyű és gyors út. Keserves próbálkozások, vissza-visszacsúszások, vér, veríték, továbbá könnyek. De csak egy darabig, utána egyre könnyebb lesz, csak lásd magad előtt a hívogatóan riszáló önbizalmadat és akard megkaparintani. És akkor jöjjenek a tuti tippek:
- Légy igazságos magadhoz! Sikereidet, eredményeidet ne bagatellizáld el (mondván: ezt minden hülye tudja), tévedéseidet, sikertelenségeidet ne nagyítsd fel (Még egy rántottát sem tudok megsütni.)
- Ne általánosítsd a pillanatnyi vacakságot! Az „én mindenre alkalmatlan vagyok”, „nekem sose sikerül semmi”, „szerencsétlen alkat vagyok” típusú mondataidat cseréld le, kérlek ilyenekre: „hát ez most nem sikerült, na de legközelebb….”, „pfff, szép kísérlet volt, majd máskor jobban megy.”
- Nézz körül a környezetedben, ki az, akinek irigyled az önbizalmát, aki magabiztosság szempontjából etalon neked. Beszélgess vele, kérdezd ki a titkáról! (Spoiler: nincs titok, pofonegyszerű dolgok vannak a háttérben.)
- Nem kell feltétlenül magabiztosnak lenni ahhoz, hogy annak lássanak. Elég, ha úgy teszel, mintha duzzadnál az önbizalomtól. Bánja kánya, belül lehetsz reszketeg, bizonytalan, de húzd ki a derekad, ki a mellet (férfiak mellkast), fel a fejed, érezd, hogy tied a világ.
- Fejezd be a lécci, a következő mondatokat, a saját életedre, saját magadra vonatkoztatva:
-
- Büszke vagyok arra, hogy…
- Értékes ember vagyok, mert…
- Hiszek abban, hogy…
- Szakmai sikerem az, hogy…
- Szeretem ezeket a tulajdonságaimat: …
- Fontosnak érzem magam, amikor….
Figyeld csak meg, hogy ha nem a (vélt) negatívumaidra és önnön szerencsétlenkedésedre fókuszálsz, egész ütős kis pozitívum-gyűjtemény szedegethető össze. Kezeld hát értékén és olvasd el újra az 1. pont.
Biztosíthatlak arról, hogy ha foglalkozol magaddal, építgeted az önbizalmadat, akkor eljön az a pillanat, amire vágysz: néha-néha akár percekre is megérzed önnön magabiztosságodat. Amikor már nem kell külön figyelmeztetned magad arra, hogy a testtartásod sugallja az önbizalmad, hanem te magad leszel az önbizalom.* Melyik ponttal kezded az utad?
*Fontos megjegyzés: ne hidd, hogy a magas önbizalom nem jár együtt időnként kételkedéssel, aggályokkal, bizonytalanságokkal. De ezekkel együtt hiszel magadban, abban, hogy bármi is lesz, meg fogod oldani, kezelni tudod, túléled.