Az van, hogy nagyjából 30 éves kor után öregedni kezdünk. Persze, nagyok az egyéni különbségek, de harmincon túl a biológiai csúcsról már lefelé ballagunk…
Biztatásképpen mondom, hogy az idősödő emberek mentális teljesítménye nem szükségszerűen hanyatlik, illetve bizonyos kezdeti tüneteket és felbukkanó problémákat a korábbi tapasztalatok, a megszerzett tudás, a bölcsesség vidáman kompenzál. Noha a gyors reakciókat vagy nagy precizitást igénylő szellemi tevékenység gyengülhet, a tanulás lassul, a memória romlik, de egészséges öregedés során sok más funkció, pl. a körülmények bölcs megfontolása, jobb analitikai készség és megértés, segít megtartani a kognitív teljesítőképességet.
A nagy mumus
Az öregedés egyik nagy mumusa a demencia (becenevén elbutulás) egyben tünet és betegség is, amelyet az agy szerkezeti károsodása okoz.
A demencia rengeteg embert érint, az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb jelenség. 65 év felett a lakosság 5%-át, 80 év felett pedig már minden ötödik idős embert érint. Sőt! 95 év felett már 50%-os az előfordulása.
A demencia bármelyik fajtája (mert van neki sok az Alzheimer kórtól, a Parkinson kóron át a szerzett agysérülésekig) komoly károkat okoz a rövid- és hosszútávú memóriában, a végrehajtó funkciókban (pl. beszéd, írás, megismerés, ítéletalkotás, stb.), pszichés jellemzőkben. A rettegett Alzheimerről mondják, hogy sok kis halállal jár: a beteg fokozatosan veszti el az emlékeit, a kapcsolatait, a személyiségét, a képességeit, az érzelmeit, szép sorban mindent. Az ember lassan teljesen kiürül…
Sajnos, nem csupán a beteget érinti ez a nyavalya, hanem a családokat, hozzátartozókat. Tapasztalatból mondom, embert próbáló kihívás, nagy önismereti utazás demens ember közeli családtagjának lenni.
Mit lehet tenni ellene?
Minél tovább élünk, annál nagyobb esélyünk van valamilyen elbutulásos betegségre. Bocsi, ez csúnyán néz ki leírva, de tény. A hajlamosító kockázati tényezők (pl. kezeletlen magas vérnyomás, cukorbetegség, családi kórelőzmény, dohányzás, depresszió) mellett viszont kiváló mechanizmusaink vannak ellene. Véd- és dacszövetséget alkot bennünk az iskolázottság, a rendszeres fizikai aktivitás, a helyes táplálkozás, a mérsékelt (mondom: mérsékelt! ) alkoholfogyasztás, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, és így együtt mindaz, ami amúgy egészséges életmódunk eleme. És még egy fontos szereplő: az aktív társas élet. Gondosan ápolt, harmonikus kapcsolataink közelebbi s távolabbi ismerősökkel nem csak a jelenben fontosak, hanem jövőbeli (agyi) állapotunkra is jó hatással vannak.
Hát nem megéri egy kicsit egészségebben élni MOST, hogy majd az aggok házában is virgonckodhassunk?
