Vannak nagyon nehéz témák, amelyek kimerítik a tabu fogalmát is, mégis muszáj beszélnünk ezekről. Ilyen például a rák. Beszéljünk róla, bár ezen a területen én sem ígérhetek könnyed hangnemet vagy laza stílust. Mutatok néhány dolgot, ami gyakorlati segítséget ad, pszichés támaszt is jelent a betegséggel küzdőknek, sőt egyfajta iránymutatás lehet a családtagoknak, akik sokszor kulcsszerepet játszanak a rákos beteg mindennapjaiban.
A statisztika azt mutatja, hogy a daganatos betegség világszerte vezető halálok. A rák nincs tekintettel semmire és senkire. Nem kímél se nőt, se gyereket, se fiatalt, se időst, nem tesz különbséget átlagember és híres ember között. De hála a tudománynak, a rák diagnózisa nem feltétlenül jelent halálos ítéletet.
Rákos betegséggel szembenézni rendkívül ijesztő, hiszen a daganatos betegségekhez a gyógyíthatatlanság, a fájdalom, a félelem, a kiszolgáltatottság fogalmai tapadnak leginkább. Pszichés szempontból a Stanford Egyetem kutatói* tíz megküzdési stratégiát ajánlanak a betegek figyelmébe:
1. Szembenézni a betegség valóságával
A betegek különböző módon reagálnak a diagnosztizált betegségükre. Úgy tűnik, hogy azok, akiknek egyébként is lételeme az információ begyűjtése, pontos és bátor kérdéseket tesznek fel állapotukról, kezelési lehetőségeikről, betegségük prognózisáról. Tisztánlátásuknak köszönhetően ezután eredményesebben veszik fel a kesztyűt a rákkal szemben.
2. Remény és optimizmus
A valósággal való szembenézés akkor lehet a megküzdés jó eszköze, ha az optimizmussal és bizakodással társul. Tanulmányok igazolják, hogy az optimista hozzáállás jobb orvosi eredményekkel is jár. Persze hogy nehéz töretlenül optimistának lenni, de a legtöbb esetben reális alapja van a reménynek. Érdemes tehát a pozitív kilátásokra, a hosszútávú célokra összpontosítani akkor is, ha ez éppen nem tűnik könnyű feladatnak.
3. Érzelmek aránya és egyensúlya
Kizárt, hogy a rákra adott érzelmi válasz csak pozitív legyen, hiszen ebben a helyzetben érthető, sőt hasznos is a szorongás vagy a félelem. Azon kell dolgozni, hogy a pozitív és negatív töltetű érzéseknek egyensúlyban legyenek. Nem szabad szőnyeg alá söpörni a halál gondolatát sem, tudomásul kell venni ezt a fenyegetést, de át kell dolgozni a belőle fakadó negatív érzelmeket. Számos tanulmány kimutatta, hogy azok a betegek, akik arányosan fenntartják ezt a fajta vegyes érzelmi reakciót, jobban alkalmazkodnak, mint azok, akik túl pesszimistának vagy túl optimistának érzik magukat.
4. Érzelmek kifejezése
Az emberek különböznek abban is, ahogyan kifejezik és kommunikálják érzéseiket. Azok, akik nevén nevezik, meghatározzák érzelmeiket és elmondják aggodalmukat, rugalmasabban alkalmazkodnak betegségük és gyógyulásuk foilyamatához is, mint azok, akik hajlamosak elfojtani, elhallgatni érzéseiket. Teljesen természetes, pszichológiailag és immunológiailag egyaránt egészséges, ha a negatív érzelmeket megéljük és kifejezzük minden nehéz helyzetben.
5. Támogatás és támogató jelenlét
Azok a daganatos betegek, akiknek néhány hozzátartozója, legjobb barátja érzelmi támogatás céljából is elérhető, jobban alkalmazkodnak a rákkal való megküzdés lépéseiben, mint azok, akik nagyrészt egyedül vannak, vagy hajlamosak egyedül harcolni. Elvárható, hogy a szeretteinktől azt a típusú támogatást kérhetjük és meg is kapjuk, amire leginkább szükségünk van az adott helyzetben. Az a jó, ha a beteg megoszthatja félelmeit, aggodalmait, bánatát. A támogatás persze lehet valamilyen konkrét segítségnyújtás és célzott feladatteljesítés is.
6. Aktív részvétel
Erős küzdőszellem birtokában a daganatos betegek mindent megtesznek azért, hogy tájékozódjanak betegségükről és a kezelési lehetőségekről. Fontolóra veszik az alternatív vagy holisztikus megközelítéseket is, aktívan részt vesznek a gyógyítási folyamatokban. Kutatások bizonyítják, hogy azok a betegek, akik aktív részesei a saját gyógyulásuknak, kevésebb érzelmi feszültségtől szenvednek (hiszen több a gyakorlati tennivalójuk), mint azok, akik passzívabban reagálnak, vagy megpróbálják elkerülni a helyzetüket.
7. Pozitív tartalmak felkutatása
Noha a daganatos megbetegedés ténye, a rák kezelésének folyamata sok tekintetben szörnyű élményt okoz a betegnek és családjának, de lehetőséget is adhat a pozitív változtatásra. Sokan elgondolkodnak a saját értékeiken és prioritásaikon, és gyakran felismerik azokat a pontokat, ahol változásra van szükség. Gyakran kiderül, indokolt lesz, sőt talán már esedékes is az átalakítás az életmódjukban és a személyes kapcsolataikban. Ezt nevezik „megvilágosodásnak”, olyan ajándéknak, amely a rák mellé jár. Azok a betegek, akik magukévá teszik betegségük „ébresztő” jellegét, különösen jól alkalmazkodnak a megpróbáltatásokhoz. Ösztönzően hat, hogy jobban odafigyeljenek arra, ami a számukra a legfontosabb. Ahogy egy páciens fogalmazott: „Kár, hogy a rák kellett ahhoz, hogy egy kicsit tisztábban lássam a dolgokat, de tudod, néhány pozitív dolog is kijött belőlem.”
8. Spiritualitás, hit és ima
Társadalmunkban a legtöbb embernek van néhány alapvető spirituális meggyőződése, és ez a hit jól mozgosítható a rák kezelésében. Számos módon profitálnak a betegek a spiritualitásukból: nagyobb a békeérzetük, a belső erejük, erősebb a megküzdési képességük és a pszichológiai alkalmazkodásóképességük. Az előny különösen a vallásos hit vagy a spiritualitás által kínált perspektívából, valamint az ima és a vallási rituálék erejéből származik. Az imádságnak gyógyító hatása is lehet lélektani, de akár orvosi szempontból is.
9. Az önbecsülés fenntartása
A rák megtapasztalása számos módon rombolja az ember önbecsülését. Ezek egyike a megbélyegzés. Az önbecsülésre nézve egyaránt veszélyforrás a rák-diagnózisa és az orvosi kezelések konkrét hatásai. A külső, fizikai megjelenés (pl. a látható sebek, a sok fogyás), a fizikai képességek és az aktivitási szint csökkenése, a személyiség változása, a szerepek változása a családban vagy a munkahelyen, ez mind olyan hatás, amely érinti az önbecsülést. Veszélyt és lehetőséget is ad. A veszélyt a depresszió, az életszeretet, az élni akarás gyengülése jelenti. A lehetőség pedig abban rejlik, hogy további önértékelési forrásokat lehet találni. Például büszke lehet arra a beteg, ahogy megbirkózik a betegséggel. Azok a betegek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy továbbra is a számukra fontos dolgokat csinálják, jobban alkalmazkodnak pszichológiai értelemben, mint azok, akik túl gyorsan feladják ezeket a szerepeket és tevékenységeket, vagy túl keveset várnak el maguktól, mert rákosak lesznek.
10. Megbékélni a halandósággal
A rák kezelése során a legnagyobb kihívás a halál esélyének gondolata, illetve az ezzel való megküzdés. A halállal szembenézni mélyen személyes és eredendően nehéz: túlélési ösztönünk ellenkezik vele. De meg lehet békülni a halállal, tanúsítják ezt azok a betegek, akik élvezik az elfogadás által nyújtott békét. Az életért folytatott küzdelem tele lesz félelemmel, kétségbeeséssel, belső gyötrelemmel, miközben igenis érdemes arra törekedni, hogy megbékéljünk a halál lehetőségével. Ez nem jelenti azt, hogy hosszan elidőzünk rajta, inkább azt jelenti, hogy foglalkozunk vele. Mindig bölcs dolog áttekinteni személyes és pénzügyi dolgainkat. Aki ezt megteszi, annál jobban fogja tudni az életét a maga teljességében élni, egyik napról a másikra, nem pedig attól rettegésben, ami esetleg megtörténhet.
Ez a tíz stratégia sok erőt adhat minden daganatos betegnek, de hangsúlyozni kell, hogy számos egyéb tényezőtől is függ a megküzdés. Szívemből kívánom mindannyiunknak, hogy soha ne kelljen ilyen diagnózissal szembesülnünk. Ennek érdekében figyeljünk oda magunkra, az életmódunkra, testi-lelki egészségünkre és járjunk rendszeresen szűrésekre! Legyünk fontosak magunknak!
Forrás: Kneier, A., Rosenbaum, E., Rosenbaum, I. R.: Coping with Cancer. Stanford Medicine. Surviving Cancer, Stanford Center for Integrative Medicine. https://med.stanford.edu/
