Kedvenc gumicicáim* egyikét szedem elő és rágcsálom kicsit. Főként azért, mert úgy látom, hogy nemigen vagyunk szabadok. 
Gúzsba köt ezer félelmi béklyó, milliónyi megfelelési kényszerből kovácsolt lánc, szorongató kötelék, s megannyi más. Miről beszélek? A személyes szabadságról. 
A szabadság nem azt jelenti, fogod a sátorfádat és kiköltözöl egy lakatlan szigetre kókusztejet szürcsölgetni (bár néha jól hangzik, tudom). 
Pszicho értelemben a szabadság nem a külső korlátok hiánya, hanem a belső falak lebontása. A béklyók és láncok leverése. 
Akkor vagy szabad, ha a döntéseid mögött te, és csakis TE vagy, nem pedig az anyád hangja a fejedben, vagy a szomszéd Marika néni véleménye. 
Figyeld meg, hányszor mondod azt, hogy KELL és hányszor azt, hogy AKAROM. Ha a napod 90%-a _kell_, akkor, Drága Olvasóm, te egy rabszolga vagy, csak jobb körülmények között élsz. 
Aztán ott van az érzelmi szabadság kérdése. Ebben az értelemben a szabadság azt jelenti, hogy van egy kis rés az érkező inger és a ráadott válasz között. Valaki rád dudál egy másik autóból, mert túl lassú/gyors/bizonytalan/akármi vagy. Rabként izibe’ felhúzod magad, visszaordítasz és még 3 napig puffogsz vagy duzzogsz. 
Szabadként észleled, hogy dühös vagy, de eldöntöd, hogy megéri-e neked erre energiát pazarolni. 
A szabadság itt a választás lehetősége. 
Érezheted azt, amit érzel, de nem kell eszerint cselekedned. Dönthetsz úgy, hogy nem fejeled le a főnöködet, ha feldühít.
Aki nem tud nemet mondani, annak az igene sem ér sokat. 
A személyes szabadság alapköve a határhúzás. Ha mindenki kérésére ugrasz, akkor nem te irányítod az életedet, hanem a környezeted igényei és elvárásai. A határok nem merev falak, amik elválasztanak, hanem önvédelmi eszközök. 
Azonban mindennek ára van, hiszen semmi sincs ingyen. A szabadság ára a felelősség. És itt vérzik el a legtöbb ember, mert túl nagy árnak tűnik számára. Ha szabadon építed az életedet, akkor minden siker, de minden bukás is a tied. 
Minden egyes „igen” ezer másik „nemet” jelent. Ha feleségül mész valakihez, elutasítod az összes többi lehetséges partnert. Ez a veszteség és a végesség érzése miatt fáj annyira a döntés. 
okan azért betegednek meg lelkileg, mert nem bírják el a felelősséget. Áthárítják a múltra, a szülőkre, a génekre, a főnökre, az exre, a kormányra, az orkokra, – csak ne kelljen kimondani: Ez az én saram. Én döntésem. Sokan inkább választanak egy biztonságos börtönt, mint a bizonytalan szabadságot.
Drágáim, a személyes szabadság nem egy állapot, ahová egyszer megérkezel, hanem egy izom, amit naponta edzeni kell. Minden egyes alkalommal, amikor kimondod az igazadat, amikor, képviseled önmagadat, amikor nem mész el egy olyan buliba, amihez semmi kedved, vagy amikor megengeded magadnak a hibázást, amikor valóban magad miatt döntesz úgy, ahogy – akkor vagy igazán szabad. 
És végük egy csodálatos vers a szabadságról. Csodálatos, de baromi hosszú. 
Viszont érdemes többször is elolvasni. Be fog ütni a mondanivalója.
Heltai Jenő:
Szabadság
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle….
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Inség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.
*gumicica = (más néven becsípődés) fontos és szeretett téma, amit szívesen rágcsálok, csócsálgatok, újra és újra előszedve. Mint a kutyusod kedvenc játéka.
