Mai szavunk a mentalizáció. 
Nem, nem a menta termesztésének műhelytitkairól lesz szó, hanem egy pszichológiai szupererőről. 
Tudom, hogy van egy olyan képességed, mellyel képes vagy mások érzelmi helyzetébe, állapotába beleképzelni magad. Igen, ez az empátia, az együttérzés. A mentalizáció ennek a mesterfoka, ugyanis túl azon, hogy rezonálsz a másik ember érzelmeire, értelmezni is képes vagy a saját és mások viselkedését mögöttes lelkiállapotok (szándékok, vágyak, érzések, hiedelmek) alapján. Egyfajta lelki röntgen, egy olyan folyamat, ahol az ÁTÉRZEM mellett ott van az ÉRTEM is. 
Az empátia csak érzelmi rezonancia, az átérzem_a_fájdalmadat együttérzése. A mentalizáció ennél több: kőkemény értelmi és érzelmi meló. Nem csak érzed, hogy a másik feszült, hanem összerakod a fejedben, hogy: „Azért csapkodja az ajtót, mert reggel leöntötték kávéval, és most rajtam vezeti le a tehetetlenségét, nem pedig azért, mert utál.” 
A mentalizáció a pszichológiai immunrendszered. Ha jól működik:
1. Nem mész bele felesleges drámákba, mert rájössz, hogy a másik bunkósága nem rólad szól, hanem az ő belső démonairól. 
2. Érzelemszabályozási eszköz, hiszen nem robbansz fel minden apróságtól, mert megérted a saját belső feszültséged forrását. 
3. Rugalmasság, mert képes vagy több nézőpontot is befogadni anélkül, hogy szétesne az identitásod. Vagyis képes vagy úgy kívülről nézni dolgokat, hogy közben benne vagy nyakig. 
A mentalizáció nem egy spirituális hókuszpókusz, hanem az emberi kapcsolatok kenőolaja. Ha fejleszted, nem csak jobb fej leszel, hanem kevesebbet is fogsz szorongani a saját kattanásaid miatt. Úgy tudsz belehelyezkedni a másik fejébe, helyzetébe, hogy érted: nem rólad szól a másik reakciója, nem húzod magadra a problémát, mint egy rossz takarót. 
Szóval, legközelebb, mielőtt elküldenél valakit a búsba, állj meg egy másodpercre és kérdezd meg: Vajon mi zajlik most abban a fejben? – Nos, az már maga a szupererő, a mentalizáció, barátom. 
