Ha már írtam minap az álmokról, akkor kukkantsuk bele az éjszakai műszak legparásabb és legbizarrabb neurobiológiai üzemzavaraiba: az alvási paralízisbe és az alvajárásba. 
Ez a kettő valójában ugyanannak az éremnek a két oldala. Mindkét jelenség mögött egy időzítési hiba áll az agyadban, egyfajta határeset-állapot az ébrenlét és az alvás között. 
Képzeld el: felébredsz, látsz mindent a szobában, tökéletesen tudatodnál vagy, de egyetlen tagodat sem bírod megmozdulni, mintha lebénultál volna. 
Nem jön ki hang a torkodon, mintha egy mázsás súly ülne a mellkasodon, és hogy a buli teljes legyen, még úgy is érzed, mintha egy sötét alak állna az ágyad végében. 
Na, ez az alvási paralízis (alvási bénultság), a történelem összes démoni és ufó-elrablásos sztorijának a szülőatyja. Ekkor a tudatod (agyad prefrontális kérge) hirtelen felébred a REM alvási fázisból (tudod, ahol az álmok születnek), de a motoros, mozgásért felelős rendszered még mélyen alszik, azaz elfelejtette megkapni az ébresztő parancsot.
Mivel a tested bénult, de te ébren vagy, az agyad azonnal pánikmódba kapcsol. Nem érti, miért nem tud mozdulni. 
Az amygdala (a félelemközpont) ezerrel pörög, és hogy megmagyarázza a szituációt, gyorsan legyárt egy horrorfilmet. 
Mivel még félig a REM fázisban vagy, az agyad simán rávetíti ezeket a belső hallucinációkat a valós szobád képére. Tehát nem démon van a szobában, csak egy túlreagáló félelemközpont és egy elkésett ébresztő szoftver.
Az alvajárás pontosan az alvási paralízis ellentéte. 
Itt a tudatod mélyen alszik, de a motoros rendszered felébredt, és úgy döntött, ideje tenni egy kört a lakásban. Ez viszont nem a REM fázisban történik, hanem a legmélyebb, úgynevezett lassú hullámú alvásban (NREM 3 és 4 fázis). Ilyenkor az agy motoros területei valahogy kiszabadulnak az alvási gátlás alól, miközben a racionális gondolkodásért, a memóriáért és a tudatosságért felelős részek eszméletlenül mélyen alszanak. Ezért van az, hogy az alvajáró képes kikerülni a bútorokat, kinyitni az ajtót, sőt, akár enni is a hűtőből – mert az alapvető motoros funkciók és a térérzékelés működnek. De ha másnap megkérdezed tőle, mit csinált, csak üveges szemmel néz rád, zagyvaságokat beszél, és másnap az égvilágon semmire sem emlékszik. 
A memóriamentésért felelős részek ugyanis be sem kapcsoltak. 
A tévhittel ellentétben, nem fog szívinfarktust kapni, ha felébreszted az alvajárót. Viszont mivel a legmélyebb alvásból rántod ki, brutálisan zavarodott, dezorientált és ijedt lesz, ami miatt akár agresszívan is reagálhat. A legjobb módszer, ha finoman, a vállánál fogva visszaterelgeted az ágyba, mint egy alvajáró zombival kompatibilis navigációs rendszer.
Na de mi a bánatos petymegért jön elő ez a két rendszerhiba? 
Mondom az okokat:
• Kialvatlanság és rendszertelen alvási ritmus (a váltott műszak a paralízis legjobb barátja),
• Krónikus stressz és szorongás (túlterheli az amygdalát),
• Alvási apnoé (amikor kimarad a légzés, a fulladásérzet miatt az agy pánikszerűen, hibásan ébred fel),
• Bizonyos gyógyszerek vagy az alkohol (amik szétbarmolják az alvásciklusok szerkezetét). 
Magyarul, ha elfeledkezel a szervezeted karbantartásáról és nem szervizeled rendesen, akkor bizony beüt mindenféle hibajelzés. Az idegrendszered egy zseniális, de néha picit pontatlan gépezet – ha túlterheled. Ha legközelebb lebénulva ébrednél, ne démonűzésért imádkozz; csak mondd magadnak (belül, mert beszélni úgysem tudsz 
): Oké, az agyam már pörög, a testem még töltődik, várunk harminc másodpercet és minden oké lesz. Mert a tudás a legjobb félelemgátló. 
