Önismeret

Úriasszony, úriember manapság már nem is lép ki az utcára önismeret nélkül.   Van, aki lazán, panyókára vetve hordja, van, aki elegánsan beleburkolózik. De vannak olyanok is, akiknek túl bő és lötyög rajtuk, vagy épp ellenkezőleg: annyira szűk, hogy kényelmetlenül szoronganak benne. És vannak számosan, akik még csak nézegetik, hogy vajon nekik hogy állna…

Az önismeret valójában magabiztosságot jelent.   Tudom, ki vagyok. Tudom, mennyit érek. Tudom, hogy mit várhatok magamtól. (És mit nem.) Tisztában vagyok képességeimmel, viszonyulásaimmal, határaimmal. Képben vagyok azzal, hogy mi határoz meg engem, melyek azok a tényezők, amelyektől ma az vagyok, aki. Látom az eddigi utamat, világos, hogy hol voltak mérföldkövek, kanyarok. Hajtóerőimet, működési módjaimat, reakcióimat ismerem és értem, legalább nagy vonalakban. Van fogalmam arról, hogy miket tartok fontosnak, értéknek. Mindig. Minden körülmények között. És világosan látom az általam nem tolerálható dolgokat is. Értem magam. 

Az önismeret kontrollt jelent az életem fölött. Kiszámítható a magam számára, hogy mit miért teszek/vagy nem teszek. Képes vagyok szabályozni a gondolataimat, az érzéseimet, a viselkedésemet. Tudom, kire hallgathatok és kire nem. A céljaim vezetnek, mert vannak, hiszen én tűztem ki őket. Jó önismerettel átvehető a kontroll az élet zúgói közti sodródás esetén. Biztos kézzel irányíthatod a csónakod, a céltalan és esetleges hánykolódás helyett. 

Az önismeret jelenti azt is, hogy megbarátkozom magammal. Elfogadom magam, a végén még meg is szerethetem. Részben azért, mert akit jól ismerünk, azt könnyebben elfogadjuk, részben pedig azért, mert könnyen kiderülhet számodra, hogy végtelenül jófej és szerethető vagy.   Nem hiba nélküli, de hát ettől vagy az, aki. 

Az önismeret hozza el az önazonosságot. A szabadságot. A mentális jóllétet.

De honnan a kókadtfülű cickányból szerzek önismeretet?   Pofonegyszerű: beballagok egy illetékes szakboltba és kérek másfél kiló önismeretet. Szeletelve.  Ha így mégsem menne, akkor kénytelen leszel más módszerekhez folyamodni. Tippjeim:
 Olvass könyveket! Nem csupán önfejlesztő vagy önismereti könyvre gondolok, hanem mindenfélére. Az irodalmi művek megmutatják, hogy milyen sokféle ember van, tudod mihez viszonyítani magad, a működésed. A tankönyvekből kiderülhet, hogy mi érdekel, mi foglalkoztat téged. Vagy mi az, amitől sikító frászt kapsz.   A kifejezetten egyéni fejlődést támogató művek pedig célzott segítséget adnak.

–  Hallgass meg másokat – rólad.   Légy kíváncsi arra, hogy hogyan látnak téged, mit gondolnak rólad az emberek: a barátaid, az ellenségeid, a közeli, távoli ismerőseid. Nem kell mindent elfogadni, de a véleményeket érdemes meghallgatni és átgondolni. József Attila szavaival: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”

– Figyeld magad! Légy önreflektív! Izgalmas dolog egy kicsit kívülről ránézni magunkra és eltöprengeni az okokon, a szitun. Miért mondtam? Ezt most miért tettem? Lehet játszani is: más helyzetben módosítani a saját viselkedésen és annak az eredményét megnézni. 

– Kérj külső segítséget! Sokféle szakember akad, aki segít neked a saját önismereted testre szabásában. Vezet, támogat, utat mutat a haladásodhoz. Olyan kérdéseket tesz fel, ami neked esetleg eszedbe sem jut. Olyan nézőpontot ad, amiről nem is álmodtál.

Na, milyen önismeretet szeretnél? Egy testreszabott lezsert? Egy sportosan elegánsat? Egy exkluzív egyedi tervezésűt? Mindegy is, csak legyen a tied! Érzed jól magad!