Így, nyugdíj előtt 2-5-20-40 évvel az ember néha számot vet: mi lett és mi minden lehetett volna. A válasz pedig vagy felborzolja az idegeinket, mert elveszett, elvesztegetett potenciálként gondolunk rájuk vagy azt mondjuk, ez így volt jó, ennek így kellett lenni, nem cserélnék senkivel.
Végülis: sok minden múlott rajtunk. Vagy nem. Ha így utólag visszanézünk, akkor mondhatjuk-e bátran és szívből, hogy megtettem, ami tőlem telt. Volt benne, van benne kraft. Csinálom, mert szeretem. Csinálhattam volna jobban, szebben, de iparkodok. Vagy: csak sodort az élet, én pedig szimplán túlélésre játszottam. Lusta voltam. Szűkös lehetőségeim voltak. Tettem, amit mondtak.
Én bátran elmondhatom magamról, hogy jó nagy kerülőkkel jutottam oda, ahova végül is ma tartok. És nem, NEM bánok semmit sem. Egyetlen picurka kitérőt sem. A sok kurflit inkább lehetőségnek értelmezem (így utólag), melyek gazdagítottak. (Sajnos, nem feltétlenül anyagilag. ) Ha ma újra kezdhetném, akkor is nagyjából ezeket a döntéseket hoznám meg, élnék ismét azokkal az esélyekkel, amelyek megadatottak. Akkor is, ha zsákutcának vagy kudarcnak tűntek. Bizonyára újra elkövetném azokat a hibákat, de mind az enyém. Mindig is hajlamos voltam fejjel menni a falnak. Ma is, de már észreveszem a falat, és ennek tudatában megyek neki. Svungosan. Úgy lehet jól koppanni. De azt se bánom.
Egy dolgot másképp csinálnék: a gimnáziumban tanultam volna rendesen. Bevallom hősiesen, a gimit kettesekkel és hármasokkal csináltam végig, mitöbb! harmadikos koromban volt lehetőségem pótvizsgán bizonyítani azt, hogy képes vagyok megtanulni egy évnyi matek- és fizika tananyagot 2 hónap alatt. Mitagadás, akkoriban jobban érdekeltek a bulik, haverok, koncertek, táborok, világmegváltó beszélgetések és a könyvek. Piszok sokat olvastam. Csak éppen nem a tankönyveket. Lehet, hogy a nehezebb utat választottam, de legalább baromi jól éreztem magam.
Na, jól elkanyarodtam az eredeti felvetésemtől… Bocsánat… Szóval: neked van-e valami, amit megbántál, amit másképp tennél? Amin ma is rágódsz néha. Ami kísért. Amit legszívesebben kitörölnél az életedből. És biztos vagy benne, hogy e momentumok nélkül ugyanaz lennél, aki ma vagy?
