Gyakran mondom, hogy mi minden szeretnék lenni következő élete(i)mben. Előtte azonban spoilerezek: nem hiszek a reinkarnációban. Már előző életemben sem hittem benne.
Na de komolyan: jöjjön a lista, hátha mégis újjászületek. Akkor a felelősnek ne kelljen sokat tökölődni, hogy milyen testet/sorsot adjon. Tehát következő életemben szeretnék:
– sármos, hosszúhajú, motoros rockercsávó lenni, az sem baj, ha jól gitározik,
– eukaliptuszlevéltől betépett, idülten mosolygó, naphosszat szundikáló, cuki, bársonyos koalamackó lenni (b terv: mindig derűs quokka, c terv: lajhár, d terv: mosómaci és így tovább zs-ig), ,
– kutya/macska lenni minálunk,
– kutatói vénával megáldott neurobiológus és/vagy neuropszichológus, aki tucatjával dumálja a lábukról a csajokat.
ÉS biztos lenne még néhány ötletem az eljövendő inkarnációimra. Mindez viszont töprengésre késztet, hogy vajon rendben vagyok-e az életemmel? Szeretnék-e más lenni, amint, aki vagyok? Vagy vágyakozom olyasmire, ami lehettem volna? Esetleg egy egészen más sorsot képzeltem el, és nagyon nem jött össze? Mi akartam lenni? Tűzoltó? Katona? Vadakat terelő juhász? Boldog? Felnőtt? Nyugdíjas? Csillámpóni?
El tudjuk-e fogadni, hogy azok vagyunk, akik? Én azt gondolom, hogy valamit kaptunk a sorstól, nevezzük Potenciálnak. Éltünk vele, ahogy tudtunk, ahogy lehetőségeink, személyiségünk, környezetünk engedte. Kiteljesedtünk benne, általa. Vagy nem. Valakik mindig megmondták, hogy mit szeressünk, hogy legyen. Mi pedig nettó túlélésre játszottunk, s csináltunk, amit mondtak. Haladunk, haladgatunk, de néha felsóhajtunk, hogy miért nem inkább a Hufnágel Pistihez mentünk feleségül…
De ebben az esetben is megvan a Potenciál, csak kissé kopott, kornyadozó darab, alig használt. De akármilyen is, a tied. Tudod, mint a magyar citrom: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a tied. Nem kell belebetegedni a mi lett volna, ha… kezdetű önemésztésekbe.
Ami volt, az elmúlt, változtatni nem tudsz rajta. Rágódni igen, de azt meg nem nagyon érdemes. Most van most. Még lehet korrigálni, elő lehet kaparni a lomok alól Potenciálkát és még kicsiholni belőle, amit lehet. Amíg lehet.
Vállald el, fogadd el, éld meg büszkén azt, aki vagy. Azt, hogy ebben az életben ez így sikerült. Ezt dobta a gép. Mondd, hogy igyekszel, még jobban annak lenni, aki vagy. Ígérd meg, hogy csiszolod magad, hogy Potenciálkádat nevelgeted szépen, locsolgatod, gazolod, ápolgatod. Mert ő a tied. Csak a tied. Egy másik életben is.
