A közösségi (és nem közösségi) média sokszínű, változó színvonalú információ- és ingerdömpingjéből nem egyszerű kicsipkedni a mazsolát.
Persze, mindenki másmilyen mazsolát szeret. Én rajongok a cuki kiskutyás/kisállatos képekért, szarkasztikusan vicces, az életet fonákjáról kiröhögtető hírekért, mémekért, az anti-coelhos idézetekért, tartalmas, de velős mondanivalóért. De főleg a cuki kiskutyás képekért.
Világéletemben nagy hírfogyasztó voltam. Mióta Guttenberg feltalálta a nyomtatást, azóta kezdődtek napjaim a (nyomtatott, előfizetett) sajtó olvasásával. Az internet elterjedése kitágította információgyűjtési szokásaimat és még több infót szívtam be. Szerintem jelen világunkban felelősen élni, döntéseket hozni csak úgy lehet, ha – legalább nagyjából – képben vagyunk szűkebb-tágabb környezetünk történéseit illetően. Főképpen azért érdemes tájékozottnak lenni, hogy fel lehessen készülni bizonyos helyzetekre. Mint amilyen – emlékeztek – a Covid járvány volt. Ja. Arra pont nem lehetett felkészülni, jött derültégből az istenátka. Jójó, de azért nem árt tudni, hogy mi történik a faluban, a városhoz vezető úton, a szomszéd országban, a közeli kontinenseken.
Mostanában viszont néha bele tudok feszülni, ha véletlenül túl sok vagy túl lényegtelen információ zúdul rám. Nem érdekel, hogy ki válik, ki nem, ki mit mond, ki mit eszik. Különösen, ha érdem- és teljesítménynélküli aktuális percemberkék (celebkék, csereszabatos politikusok, a tutit – mindig minden körülmények között – hótbiztosan tudók) szájából kavarog elő. Ha érdem- és teljesítménydús humán adja elő, akkor sem feltétlenül érdekel. Értem én, hogy a bulvár hozza nézettséget, látogatottságot, az pedig pénzt, jó sok pénzt. Aki ezt akarja nézni/hallgatni/olvasni, ám tegye bátran. Néha az agynak is kell egy kis könnyedség.
Szóval lehet tobzódni a semmitmondó bulvár lakályos kis mocsarában. De! Ne csodálkozzon az illető, ha:
- Nem lesz képben, mert a sok fontatlan információ között elvész a fontos.
- Nem tud különbséget tenni lényeges és lényegtelen, valós és nem valós információ között, következésképpen minden blődséget képes elhinni. Például: a hétszer csavarodott laposföldön már a Tyrannosaurus rex is az ősmagyar nyelv szíriuszi dialektusát beszélte, miközben büröklével borogatta a szemét, hogy jobban halljon.
- Lelki- és kedélyállapota a levertséghez, indulatossághoz, zűrzavarossághoz, bizonytalansághoz közelít. Bosszankodik, hitetlenkedik, időt/energiát pazarol.
Nem mindegy, hogy mit engedünk be a fejünkbe/lelkünkbe. A lehúzó, lényegtelen, negatív, beszűkítő, cinikus vagy manipulatív hírek (és persze emberek) helyett inkább keresek feltöltő, jókedélyű, életvidám, előremutató, építő ingereket. Információ vagy ember képében. Meg cuki kiskutyák képében. Mértéktartó hírfogyasztás mellé korlátlanul jöhet a cukiság. Az kisimítja a hírektől, kommentektől felborzolt idegrendszeremet. Hát a tiedét mi simítja ki?
