Ő: Szia! De baromi jól nézel ki!
Én: Ugyan, fáradt vagyok, ez meg egy régi rongy, hajamismilyen…
Ő: Milyen remekül megoldottad ezt a nehéz dolgot!
Én: Ugyanmár, semmiség, ezt minden hülye tudja!
Ismerős szituk? Megdicsérnek, bókolnak, elismernek, te meg egyből lekicsinyled, elbagatellizálod, eltagadod. Két kérdésem van hozzád:
Miből gondolod, hogy neked van igazad önnön megítélésed szempontjából? Az egyik leggyakoribb ellenérv a dicséretre az szokott lenni, hogy „persze, hogy szépnek/okosnak/ügyesnek/miegyébnek látsz, mert elfogult vagy”. Persze, hogy elfogult, mert bír téged, szeret, kedvel, szimpatizál, vonzódik. Pozitívan viszonyul. És – lásd be! – te is elfogult vagy magaddal. Legfeljebb nem pozitív irányba, s ezért mondasz rögtön ellent. Mert te nem ilyennek látod magad.
Hogy jössz te ahhoz, hogy a másik véleményét megkérdőjelezd? Ha olyannak lát, akkor biztosan úgy is gondolja. Honnan veszed a bátorságot, hogy kétségbe vond a percepcióját rólad? Joga van ahhoz, hogy fura ízlése legyen és pont te tetszél neki. Fogadjunk, ha rosszat mond rólad valaki, akkor rögvest egyetértesz vele, mert egybeesik a te véleményeddel. Nini, egy virtigli kognitív torzítás*!
Úgy szeretném, ha végre elhinnéd: a magad káprázatos egyediségében vagy gyönyörű (jóvágású), értékdús, pozitívumokkal teli. Miért akarod másnak látni magad? Belőled csak egy darab van. Ritka különleges példány. Mit mondasz? Hogy nem vagy hibátlan? Naná, hogy nem! És akkor mi van? Ezzel együtt vagy az, aki. Hibáid, gyarlóságaid, esendőségeid ÉS erényeid, erősségeid, előnyeid együttese (ah, minő alliteráció! ) adja meg az igazi, egyéni zamatodat. Miért nem ezekre helyezed a fókuszod? Ismerd el, értékeld a pozitívumaidat, fogadd el negatívnak vélt tulajdonságaidat vagy működésedet (és/vagy dolgozz rajta!)!
Megpróbálnád, hogy legközelebb, ha valaki megdicsér, akkor szó- vagy gondolatbeli ellentmondás helyett mosolyogva nyugtázod és szimplán megköszönöd? Nem kommentálod, nem szólod le, nem szállsz vitába, hanem egyszerűen elfogadod, örülsz neki és hagyod, hogy megmelengesse a lelked? És megteszed, hogy utána beszámolsz róla?
* A pontos tudományos neve: megerősítési torzítás. Jelentése: csakis azokat az információkat vesszük észre és fogadjuk el, amelyek igazolják, megerősítik a saját feltevéseinket, más érveket figyelmen kívül hagyunk. Attitűdünkkel ellentétes bizonyítékot nem fogadunk el.
