Az életünkben egyetlen dolog állandó: a változás. Tetszik, nem tetszik, akarod, nem akarod, mindig minden – beleértve téged is – változik. Csak győzd követni!
Először is változol te magad: csíra, embrió, magzat, újszülött, csecsemő, kisgyerek fiatal felnőtt, bölcsis, óvodás, iskolás, kamasz, ifjú. Épp belejönnél a fiatal felnőttségbe beköszönt a középkorúság. Mire megszoknád a már-tudod-és-még-képes-vagy felszabadító érzését soványmalacvágtában közelít az öregedés, a vénülés bölcsessége. És akkor még csak a biológiáról beszéltem.
Folyamatosan az átalakulás szociális szerepeinkben is: mindenféle tanuló vagy, aztán pályakezdő, álláskereső, dolgozó, munkanélküli, közmunkás, főnök, beo, nyugdíjas. Ezzel párhuzamosan megy a szerelmes, jegyes, élettárs, házastárs, elvált, kismama, nagypapa, szülő, gyerekes, sokgyerekes szerepek családi verklije. Ahogy a legkülönbözőbb (élet)helyzetek is folyton-folyvást jönnek-mennek, változnak. Tényleg minden változik. Gyakran hamarabb, mint szeretnénk…
A változást nem lehet megúszni. Ez ügyben két alapvető nézőpont merül fel (legalábbis bennem ). Az egyik: hogyan értékeled magadban a változást, mi a TE hozzáállásod? Mondhatod, hogy nem szereted a változásokat. Lehet, hogy a te igazi tereped a stabilitás, a megszokott kényelem, a bevált megoldások tárháza, a jó öreg (és agyonközhelyesített ) komfortzóna. De egészen biztos lehetsz abban, hogy jön valami és páros lábbal billent ki a langyos dagonyából. Mennyi időd és energiád megy el a nyefegésen, hogy jaj-fúj-változás? Mennyire gyorsan alatt szeded magad össze és térdelsz fel? Megeshet, hogy amíg jajongva felfele tápászkodsz, elsuhan melletted néhány lehetőség? Netán maga az élet?
És a másik felvetésem: két változás között, amikor kissé berendezkedtél az új szituban, akkor képes vagy-e annak a felismerésére, hogy most neked jó? Hogy épp mocskosul jó?! Pazar időszakban, remek bőrben, kiváló helyzetben, jókor vagy jó korban. Képes vagy 100%-osan belemerülni az élet aktuális élvezetébe? Tudatosítod-e magadban ezt a visszanemtérő, csakazittésmostban létező örömöt, bódogságot? Tudván, hogy nem fog örökké tartani…
Vagy épp ellenkezőleg: tudod-e vigasztalni magad azzal, hogy átmeneti a bokáig (olykor nyakig) érő szartenger, ideiglenes az aktuális cudar világ? Biztatod-e magad a pillanatnyi gebaszos időszakban, hogy ez sem fog örökké tartani?
A változásokat jól megélni, túlélni nem a legokosabb, legerősebb, a legügyesebb, vagy a leggyorsabb egyed fogja, hanem az, aki a megváltozott helyzethez a legjobban tud alkalmazkodni. Aki rugalmas. Adaptív. Merev gondolkodási struktúrával, becsontosodott viselkedésmóddal, rideg mechanizmusokkal jóval macerásabban a változásokat menedzselni. A változások nem megúszhatóak, de kezelhetőek, Olykor pedig még élvezhetőek is. ..
