Mi sohasem veszekszünk! – hallom néha pároktól. Hát kérem szépen, az elég nagy baj! Olyan nincs, hogy két ember mindig, mindenben, mindenkor egyetértsen. Ha soha nincs konfliktus, vita, nézeteltérés, akkor ott az egyikük (vagy másikuk) folyton alárendelődik, enged, nyel nagyokat (vagy kicsiket), ráhagy, belesimul, elnyom. Pont ezt a viselkedést írja elő az önsorsrontás kézikönyve, a „Hogyan adjuk fel saját magunkat?” című örökzöld.
Tudom, tudom, a konfliktust sokan nem szeretik. Az olyan izé… macerás, fárasztó, negatív energiájú, bántó, ijesztő. Pedig a nézeteltérés, vita, sőt – urambocsá’ veszekedés – kifejezetten szükséges és jó lehet, ha…
- problémamegoldási szándékkal párosul, vagyis konstruktív. Nem a gyarlóságok és hibák másik fejére olvasása csupán a cél, hanem a vita közös elrendezése.
- őszinte és nyílt, vagyis nem rutinköröket futunk. A „te-sosem” és a „te-mindig” típusú túláltalánosító mondatok röptetése helyett célszerűbb az „én-úgy-látom”, „érzésem-szerint”, „én-azt-szeretném” kezdetű gondolatokat kimondani.
- önkontroll alatt van. Alapszabály: az indulat hevében nem ütünk. Sehova sem, de öv alá különösen nem! Nem viszünk be olyan gyomrost a másiknak, hogy fennakadjon a lélegzete és maradandó sérülése keletkezzen.
Akármilyen furcsának is hangzik, a közösen elrendezett konfliktus nem szétfeszíti a kapcsolatot, hanem megerősíti. Egy sikeresen és eredményesen lezárt vita növeli az összetartozás, intimitás érzését. Bónuszként pedig új rétegeket tár fel a másikból, megmutatja egy másik arcát. Könnyű valakit szeretni, mikor cukimókus, aki bájosan mosolyogva mindig egyetért, helyesel vagy együttrezeg. Na de mi van akkor, ha eltérő nézeten van, mást szeretne, különvéleményt fogalmaz meg? És azt hogyan hozza tudtunkra? Ordít, csapkod, duzzog, szeme villámokat szór, igazságtalanul vádaskodik? És akkor a szeretet, cukimókusság szabadságra megy, vagy mi?
Szóval: nem kell félni a vitától. Épp ellenkezőleg! A csend, a ki-nem-mondott szavak, a visszanyelt érzelmek gyilkolják igazán a kapcsolatot. Látszólag béke van, ám valójában dermedtség. A szőnyeg alá besepert kicsiny nézeteltérés-morzsák óriási, átrághatatlan kásaheggyé terebélyesedhetnek, amelybe egyszercsak irtózatosan pofára eshetünk. Érdemes inkább vállalni a picurka vitákat, veszekedéseket, mert a konfliktus közös fel- és megoldása elhozza a kapcsolat mélyülését, igazi kötőerejét. Meg a békülő szexet. 🙂
