Margit, noooooooormális?! – kérdezi Besenyő Pista bácsi. A gyors és megfellebbezhetetlen ítélkezésre hajlamos emberek tűpontosan szokták megállapítani, hogy ki vagy mi a normális. De tényleg?! Mi/ki a normális?
Az tök normális (hehe ), hogy a mienktől gyökeresen eltérő öltözködést, gondolkodást, viselkedést simán elintézzük egy „ááá, ez nem normális”-sal. De vajon tényleg nem normális? Csak úgy lehet normálisnak lenni, ahogy mi gondoljuk? Lehet-e normális, aki a fejében lévő hangoknak engedelmeskedve magában beszél, de egyébként teljesen szervezetten és jól éli az életét? (Jutiseszembe: én például beszélgetek a virágaimmal, a kutyáimmal, neve van az autónknak, de még a háztartási gépeknek is szoktam kedveseket mondani… Ne mondj semmit kérlek… Sose állítottam, hogy normális vagyok ).
Neked miért fáj az, ha más máshogy éli az életét? Nem teljesen mindegy számodra, hogy Zsebenci Klopédia* komolyabb vagyon felhalmozása helyett kóbor kiscicákra költi az utolsó fillérjét is? Okoz-e neked maradandó traumát, ha Trab Antal szolíd sminket visel? Van-e hozzá közöd, ha Szalmon Ella tisztes, unalmas, ám jövedelemszerző munka helyett az éhhalál küszöbéig táncolva önmegvalósít? Jaaa, hogy máshogy élnek, mint ahogy TE normálisnak gondolod… Vagy tán titkon irigyled őket, hogy meg merik tenni, amit te nem???
Belátom, kicsit skizofrén a helyzet, mert sokszor egyszerre akarunk belesimulni a nagy átlagba, a szürke, arctalan tömegbe és még véletlenül sem kilógni a sorból, mert abból csak a baj szokott lenni. Megszól a szomszéd, szájára vesz a falu, furán méregetnek az emberek. Megkapjuk a nemnormális jelzőt. És ezzel a vággyal párhuzamosan akarjuk megélni saját egyediségünket, kitaposatlan ösvényekre merészkedni vagy csak egyszerűen: a magunk normái szerint élni, és nem a többségi elvárásoknak kényszeresen megfelelni.
Valójában egyikünk sem normális és ez így van rendjén. Így vagy úgy, de kilógsz a sorból, eltérsz az átlagtól, más vagy. De mi lenne, ha elvállalnád saját nemnormalitásodat? Ha mernél olyan lenni, amilyen, vagy amilyen szeretnél lenni? Kicsit bolond, hangyányit öntörvényű, markánsan lázadó, cseppnyit különutas, masszívan különc… Egyedi, megismételhetetlen és csodálatos. Normális nemnormálisnak lenni.
* Lázár Ervin zseniális névadása (Berzsián és Dideki c. könyvből)
