A pucér kertész

Te kertészkednél meztelenül? Csak azért kérdem, mert május 7-én van a meztelen kertészkedés világnapja. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy az imént feltett kérdésre határozott nemmel válaszolnál.

Tudom, mindenkiben ott van a természetes szeméremérzet, ahogy azt a kor erkölcsisége és féltő szüleink gondosan belénk plántáltak. Teljesen normális, ha nem pucérkodunk mindig és mindenhol. Az egyéni szégyenlősségnek is széles a skálája. De biztos vagy abban, hogy nem a saját testedhez való viszonyulásod okán mondanál nemet a meztelenül való kertészkedésre?

Hogy gondolsz arra a bőrzsákra, amely tartalmaz téged? Nem csupán szíved, lelked, agyad (s számos egyéb testrészed) van, hanem van egy tested is, amely szolgál téged. Milyen a viszonyod vele? Hűvösen távolságtartó, mert nem pont olyan álomi, mint amilyet a külvilág ájultan díjaz? Folyton hasonlítgatod valakihez? Tényleg jó ötlet Giselle Bündchenhez (uraknak: Brad Pitthez) igazítani a testeddel kapcsolatos elvárásaidat? Esetleg kifejezetten rigorózus nemtetszéssel, neadjisten elutasítással állsz a tükörképedhez? Utálod a látványát is? Ne őrülj már meg, hiszen az is te vagy!!! Hogy mondhatod egyetlen porcikádra is, hogy gyűlölöd? Nem gondolod, hogy butaság rosszban lenni a testeddel, hiszen ti ketten egyek vagytok.

Ismerkedj meg magaddal!

Javaslok valamit: állj lécci meztelenül a tükör elé és kezdd el nézegetni magad, tetőtől-talpig. Ne ítélkezz, ne minősítgess, csak nézegesd a tested, mintha nem is te lennél. Képzeld azt, hogy egy idegen áll a tükör másik oldalán, akivel most ismerkedsz. Rögtön, ilyen intim módon. Akinek gyors ez a tempó, az kávézzon előbb egyet magával. 

Testrészről testrészre haladj szépen végig. Ne feledd: nem fanyalogsz, nem fintorogsz, hanem tárgyilagosan szemügyre veszed magad… izé… a másikat. Vonatkoztass el attól, hogy az tulajdonképpen te vagy.

Ha megy az objektív leltár, akkor hagyd a hűvös távolságtartást, próbáld magad olyan elfogadó szeretettel végigmérni, ahogy a gyerekedet, a párodat vagy a kutyusodat szoktad. Hangsúly az elfogadáson legyen! Kapcsolódj a testedhez, pozitív érzelemmel tudatosítsd magadban, hogy az is te vagy. Össze vagytok nőve: te gondoskodsz róla, a tested pedig rólad.

Ha ez is megy, akkor kérlek, tedd fel a rózsaszín szemüvegedet és vedd számba mindazt magadon, amit szépnek találsz, amit kedvelsz. Ne mondd, hogy nincs ilyened!!!  Akkor addig nézegesd magad, amíg találsz legalább három dolgot, amit minimum elfogadhatónak látsz. Ha találtál, akkor nézegesd kedvtelve, elismerve ezen tájaidat és bájaidat, fókuszálj ezekre, légy hálás értük. (Ha nem találtál, akkor kezdd elölről a gyakorlatsort! Addig folytasd, amíg meg nem lesz a három szép testrész.)

Kezdj viszonyt magaddal!

Alapigazság: ha valamit nem tudsz megváltoztatni, akkor változtasd meg a hozzá fűződő viszonyodat!

Ez igaz az önképedre is. Vastag csontú duciként egyszerűen nem tudsz nádszálkarcsú gebe lenni vagy filigrán törékenyként sosem leszel dúsidomú ősanya-típus. Egyszerűen hozd ki az adottságaidból a legjobbakat – magadhoz képest!  Nem kell elhinni celebanyunak, hogy 3 perccel a szülés után bícsbadija van, mert ilyenek a génjei. Nem kell bedőlni a külvilág által sugallt szépségeszményeknek, mert uniformizál. Te pedig nem vagy egy átlagos darab! Mindenkinek mást és mást dobott a genetikai gép, attól szép a világ, hogy különbözőek vagyunk. Abban persze van felelősséged, hogy mit kezdesz a testeddel. Gondoskodsz-e róla úgy, ahogy neki szüksége van rá? Lehet formálni, alakítani, de nagy csodák itt sincsenek: megfelelő táplálék, mozgás, elegendő pihenés, néha egy kis kényeztetés, de legfőképpen elfogadás és pozitív viszonyulás. A lelkednek is jót tesz, ha a testeddel rendben vagy, ahogy a testednek is jót tesz, ha lelkileg oké vagy.

Na, kimegyünk a kertbe? 😊

PS: Remélem, mindenkinek feltűnt, hogy nem csupán csajoknak szól mai írásom…