Milyen színű a kaméleon? Kék… ööö … piros … izé …. zöld … barna … Ez a helyes kis gyíkféle képes maga változtatni a színét az adott környezethez, érzelmi állapotához képest. És te, Lelkes Olvasóm, te képes vagy-e a változásaidat vezérelni?
Te sem úszod meg!
Csomóan vannak, akik azt mondják erre, hogy „ááá, én már csak olyan vagyok, amilyen, én már nem változom”. Nekik az a hírem, hogy de. De bizony, változol, ha akarod, ha nem. Minden egyes új tapasztalat, új kapcsolat, új helyzet alakít rajtad. Vagy olyan lennél, mint 20 éves korodban? Harminckét év elszeleltével lepted meg magad (egy kávéházi szegleten) az én-már-nem-változom illúziójával? Esetleg ötvenen túl állt meg a fejlődésed? Egy frászt! Élethosszig tart a változás folyamata.
Észrevétlenül változnak a szokásaink, a napirendünk, a céljaink, a terveink, a tevékenységünk, a kapcsolataink, az ízlésünk, a környezetünk. Soroljam még? Ezekkel párhuzamosan és összefüggésben alakul a személyiségünk, a jellemünk, az értékrendszerünk, a viselkedésünk, az érzelemvilágunk, az állapotunk, satöbbi, satöbbi. Mi magunk vagyunk a változás
Változás vagy változtatás?
Az igazi kérdés az, hogy változgatsz, saját szándék nélkül, csak úgy bele a vakvilágba, ahogy a szél fúj, ahogy egy nagyobb erő farigcsál. Vagy legalább valamennyire megpróbálod kézben tartani a változásod irányát és intenzitását. Van – szerinted is – rossz szokásod? Van neked nemszeretem tulajdonságod? Vannak utált helyzeteid? Vannak kényelmetlen érzéseid? Mi lenne, ha megfogalmaznád őket és megpróbálnád kitalálni, hogy hogyan is változtass rajtuk? Képzeld el, hogy milyen szeretnél lenni. Adott szituban hogyan lennél elégedett magaddal. Milyen új szokásokkal lennél jóban?
Választhatod azt az utat is, hogy nem választasz. Nem gondolkodsz azon, mi nem komfortos az életedben, nem teszel arra kísérletet, hogy magad módosíts magadon. Haladsz tovább az utadon. Sanszos, hogy kicsit sántikálsz, mert a cipőd valahol töri a lábad. Lehet, hogy az utad nagy kitérőkkel visz a céljaid fele. De jogodban áll változatlannak lenni, te életed, te nemdöntésed. Ne mondd, hogy nem szóltam! – ebben az esetben is szembejön a változás. Mivel azonban nem figyelsz rá, nincs ráhatásod, nem belesimul az életedbe, hanem megrángat, rosszabb esetben szétcincál. És úgy jársz, mint egy meghibásodott kaméleon: rossz helyen lesz rossz színű.
