Neked megvan az élmény, hogy úgy esel be valahova, hogy már rég elgurultak a gondolataid, és tulajdonképpen csak féllábbal érkezel meg. Az indiánoknak van az a mondása, hogy ilyenkor meg kell várni, hogy a lelked is utolérjen. Nagyon szeretem ezt a gondolatot, és az évnek ezekben a napjaiban kifejezetten aktuálisnak gondolom. Nézzük, mit találunk itt?
Könnyedén lehet valami mást csinálni az adott csinálás közben azzal, hogy megszöksz fejben, és egyszerűen nem vagy jelen. Gondolatban minden tevékenységünk megengedi, hogy elkalandozzunk múltba és jövőbe. Minél nagyobb a rutin, annál gyorsabban lehet előre szaladni vagy hátra maradni. És ha tökélyre fejleszted ezt a hozzáállásodat, a végén ritkán találod meg, egyre ritkábban éred tetten saját magadat a MOST-ban.
Neked mi jár a fejedben a zuhany alatt, a buszra várva, úton a gyerekkel a suliba? Főzés vagy vezetés közben mit csinálsz, hol járnak a gondolataid? Üres perceidet kitöltöd-e gyorsan a facebook hírfolyamoddal? Te is mindig mást csinálsz, mint amit éppen csinálsz? Sokan megteszik. Rosszul teszik!
Életünk minden története itt-és-most valóságos. Ha nem kezeljük tudatosan, nem éljük meg a maga teljességében a jelent, akkor huss, elillan és nem látjuk viszont. Szép (vagy kevésbé csinos) pillanataink esélyt sem kapnak arra, hogy szívmelengető vagy szívfájdító, de mindenhogyan fontos emlékké váljanak. Mondok példákat:
- Ettél-e már annyira finom sütit, hogy egyszerűen csak lehunytad a szemed és minden érintett érzékszerveddel csak élvezted a nyelveden szétáradó cukros-édes mámort?
- Ültél-e már naplementés, melengető nyári estén nyugodtan, ellazulva úgy, hogy csak élvezted magát a tényt, hogy élsz?
- Voltál-e jelen olyan családi összejövetelen, ahol csak nézted őket szeretettel, sőt hálával, és csak simán boldog voltál tőlük, és büszke rájuk?
Mondd csak, képes vagy-e arra, hogy belemerülj ezekbe a helyzetekbe, pillanatokba? Jelen vagy-e a saját életedben? Mert a kint-is-vagyok-bent-is-vagyok megúszós állapota nem tesz jót neked. Senkinek nem tesz jót, hiszen nem építi a jelent, nem lesz belőle valóság, csak megengedi, hogy felelőtlen kívülálló legyél, és végül elmenjen melletted az életed.
Változtatnál ezen? Erősen javaslom! Bíztatásképp itt van néhány praktika:
- Figyelmedet összpontosítsd arra, amit éppen most csinálsz. Sürgősen tedd le a multitaskingot! Érdemes egyszerű dolgokkal kezdened: ízlelgesd az ételt, amit épp eszel, nézz ki az ablakon és lásd meg a napsütést, halld meg a kutyád/párod békés szuszogását.
- Az észlelést érdemes gyakorolni a saját érzelmeiddel is. Figyelmedet összpontosítsd arra, amit épp érzel: nézz rá az aktuális érzésedre csak úgy, hogy nem minősíted és nem hagyod magad elsodorni vele. Csak nézegeted, mintha másé lenne. Milyen érzés ez?
- Ne ítélkezz jó vagy rossz tapasztalataid mentén! Csak figyeld meg és hagyd jóvá az apró részleteket úgy, mintha először látnád, éreznéd őket. Maradj nyitott, és engedd magadhoz közel az embert, a tárgyat, a sztorit… tényleg bármit, amit az utadba kerül.
- Beengedni, átfolyatni magadon azért, hogy tényleg megérinthessen, különösen izgalmas játék akkor, ha saját magadat figyeled meg egy tükörben. De nem ám a hurkám-ráncom-hajam-is-milyen megszokott és megalázó stílusában. Inkább ezt is „csak úgy”. Nézegesd, tanulmányozd a képet, és törekedj az elfogadásra, eltávolodva saját rutinos értékelésedtől. Ha ez ruhában már megy, folytasd a gyakorlatot meztelenül is – az lesz ám az igazi felfedezés.
- Mindennapi rutinodban teljes tudatossággal végezz el a feladataid közül egyet vagy kettőt, ilyeneket mint a mosogatás, a porszívózás vagy a fogmosás. A robotpilóta helyett irányítsa cselekvésed az elméd és a figyelmed, hogy lelassulhasson a mozdulatsor, és odafigyelően, teljes átéléssel cselekedd a megszokottakat. Egészen új élményeket kapsz így hamarosan, meglátod.
És a legfontosabb feladatod, mielőtt nekimegyünk 2022-nek:
Vedd szemügyemre életed szakaszait, mintha valaki másnak az élete lenne. Gondold, lapozd végig úgy, mint egy regényt. Mi lenne a címe? Milyen fejezetekből állna? Melyik fejezetben lennének a legkedvesebb emlékeid? Legyen-e benne ismétlés? Miből kérsz még többet? 100 éves korodban miről akarsz olvasni életed pulitzer-díjas regényében?
Tudom, egy csomó erőfeszítést meg extra figyelmet igényel a saját működésed újrabootolása, de mikor lenne jobb alkalmad rá, mint az elkövetkezendő néhány hétben? Határozottan kiállok amellett a gondolat mellett, hogy életed esztelen elpazarlása az, ha sosem vagy igazán sehol, pláne, ha ünnepben, évfordulóban nem vagy jelen testestül-lelkestül-elméstül. Uff, én szóltam. Tiéd a pálya!
