Okos enged, szamár szenved. Minden férfi gazember. Nem vagy te cukorból. Tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni. Teher alatt nő a pálma. Ne a gyerek előtt. Soha nem lesz belőled rendes ember… Ismerős mondatok? Becsípődtek? Komoly tétem van arra, hogy mindannyian fel tudunk sorolni néhány ilyen mélyen beégett állítást, ami irányította, befolyásolta személyiségünk alakulását, értékeinket, gondolkodásmódunkat. Meghatározta tulajdonképpen az egész világhoz való viszonyunkat, a múltunkat és (ha hagyjuk) naná, hogy a jövőnket is.
Életünket felépítő elemek között bizony fontos szerep jut azoknak a tégláknak, amelyeket a szüleinktől és a számunkra nagyon fontos személyektől kaptunk. Ezek a téglák olyan alapba vannak beépítve, amelyek akár több generáción átívelnek. Felmenőink hosszú sorától kapjuk ezeket, és gyakran gondolkodás nélkül adjuk is tovább a gyerekeinknek. Ez akkor is így van, ha rá se nézünk az adott mondat valóságtartalmára, nem vizsgáljuk, hogy valójában mennyire értünk vele egyet. Gyakran szentenciák, megfellebbezhetetlen ítéletek, sűrűn közhelyek és a kelleténél sokkal többször: fájón mérgező mondatok. Életünk téglái.
A zsigereink legmélyébe beleívódó, a végtelenségig (és még tovább) bántó és megalázó, gyerekkorból felbukkanó mondatok ezek. A „bezzeg” kezdetűek a legütősebbek, az indulatos minősítések a leghatékonyabbak. Felnőttként sokszor nem is vesszük észre, hogy mennyire hatnak múltbéli és jelenkori énünkre ezek a méreghegyű nyilak, de néha észleljük, hogy még mindig fájnak, szúrnak, útban vannak. Ezen mondatokra adott akkori érzelmi reakciók máig hatnak, következményeket produkálhatnak. Megalapozták az önbizalmunkat (pontosabban: önbizalmatlanságunkat), beépültek a magunkról alkotott képbe, jelen vannak a motivációinkban, a döntéseinkben. Végső soron kijelölték szakmai és magánéletünk alapjait is. Meghatározták felnőtt működésünket.
A transzgenerációs téglák zöme (szerencsére) nem ennyire drámai. Jópofa játék kicsit végiggondolni a saját kapott tégláidat és ha kell, akkor megfaragni, áthelyezni, átépíteni. Ha akarod, velem együtt is ránézhetsz ezekre, értő irányítással még szórakoztatóbb. Magad is elmélázhatsz azon, hogy kinek mit köszönhetsz vagy mit nem kell megköszönnöd. A kiindulópont ez lehet:
- Anyám szerint az élet…
- Apám szerint az élet…
- Családom szerint Rendes Ember az, aki…
- Én nem tehetem meg azt, hogy…
- Én milyen elvek mentén élem az életem? Gyűjts össze a rendelkezésedre álló Nagy Igazságokat arról, hogy hogyan lehet, hogyan érdemes élni, dolgozni, működni.
- Melyek azok a mondatok, amelyek maradandó nyomot hagytak a lelkemben, az agyamban vagy a zsigereimben? Izgalmas felfedezés lehet a vezérmondat eredete: ki mondta és mikor mondta?*
Saját működésünk megértéséhez izgalmas vizsgálódást jelent a transzgenerációs tégláink számbavétele, rácsodálkozva a mában visszaköszönő hatásaira. A téglák között vannak olyanok, amik (tetszik, nem tetszik) annyira belénk épültek, hogy ha akarnánk se lehetne letenni, de van jónéhány, amelyeket viszont nyugodtan ki lehet rakni képzeletbeli hátizsákunkból. Ne cipeld, ha nem muszáj! Pár kapott mondatot át is lehet értékelni, adaptálni saját karakterünkhöz vagy csak simán eltenni a nem-szeretem-de-velem-van dobozba.
*A téma inspirálója, a leírt alapgyakorlat megalkotója és a 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet című zseniális könyv írója: Limpár Imre. Köszönet érte.
